← Vissza a blogra

Alapok

Lemezjátszók és hanglemezek: direkt vagy szíjhajtás, hangszedők, és mi számít rajtuk valójában

· 18 perc olvasás

Röviden: A lemezjátszónál a hangot az befolyásolja a legkevésbé, amiről a legtöbbet vitatkoznak: a hajtás. A szíjhajtás és a direkt hajtás is kiválóan szól, ha jól van megcsinálva. A direkt hajtás fordulatszáma pontosabb, és nem kell karbantartani, a szíjhajtás kevés pénzért sokat ad. A hangra a legnagyobb hatása a hangszedőnek és a tűje formájának, a helyes beállításnak, egy tisztességes phono-előerősítőnek és magának a lemeznek van, vagyis annak, hogyan vették fel és préselték. Ehhez jönnek még a hangfalak és a helyiség, mint minden forrásnál.

A cikk tartalma:

  1. Hogyan működik a hanglemez
  2. Az RIAA-görbe: miért kell a lemeznek saját előerősítő
  3. A lemezjátszó részei
  4. Szíjhajtás vagy direkt hajtás
  5. Hangszedők: MM, MC és a többiek
  6. A tű formája: apró részlet, nagy hatás
  7. A hangkarnak és a hangszedőnek illenie kell egymáshoz
  8. A phono-előerősítő
  9. Beállítás lépésről lépésre
  10. Hová tedd a lemezjátszót
  11. Lemezek: préselés, tisztítás, tárolás
  12. Lemezek digitalizálása
  13. A leggyakoribb mítoszok
  14. Mit vegyél
  15. Kis szótár

Hogyan működik a hanglemez

A hanglemez műanyagba vésett hang. A barázda egyetlen hosszú spirálként fut a széltől a közép felé, egy LP egyik oldalán kb. 500 m hosszú. A falai pontosan a hanghullám szerint hullámzanak. A hangszedő tűje végigcsúszik a barázdában, együtt rezeg a hullámokkal, a hangszedő pedig ezeket a rezgéseket árammá alakítja.

A sztereó lemezen a barázda mindkét fala egy-egy csatornát hordoz: a belső a balt, a külső a jobbat. A falak 45°-ban dőlnek, ezért hívják ezt 45/45 rendszernek. Ha a két csatorna egyformán szól, a tű oldalirányban mozog. A köztük lévő különbség fel-le mozgatja. Ennek köszönhetően a sztereó lemez egy régi mono lemezjátszón is lejátszható.

TípusFordulatszámAnyagMikor
sellaklemez78 ford./percsellak, törékenyaz 50-es évekig
LP (long play), 30 cm33⅓ ford./percvinil1948-tól (Columbia)
kislemez, 17 cm45 ford./percvinil1949-től (RCA)
sztereó LP33⅓ ford./percvinil1958-tól
maxi kislemez, 30 cm45 ford./percvinila 70-es évektől, diszkó és DJ-k

A lemez egyik sajátossága minden további szempontból fontos: a tányér mindig ugyanolyan gyorsan forog, de a barázda kerülete a közép felé csökken. Az LP szélén a barázda kb. 0,5 m/s sebességgel fut a tű alatt, a vége felé már csak 0,2 m/s-mal. Ugyanazok a magasak ezért a lemez vége felé két és félszer rövidebb szakaszba vannak „bezsúfolva”. Ezért az oldal utolsó száma általában a legkevésbé tiszta.

Az RIAA-görbe: miért kell a lemeznek saját előerősítő

Ha a zenét úgy vésnék a lemezbe, ahogy van, a basszusok óriási kitéréseket okoznának, a szomszédos barázdák összeérnének, és egy oldalra csak pár perc férne. A magasak viszont olyan finomak lennének, hogy elnyomná őket az anyag zaja. Ezért gyártáskor a basszusokat lecsillapítják, a magasakat megemelik, lejátszáskor pedig ezt pontosan visszaállítják. 1954 óta erre egységes görbét használnak, amelyet az amerikai RIAA szövetség vezetett be, később pedig nemzetközi szabvány is átvett.

-24-18-12-60+6+12+18+2420 Hz100 Hz1k Hz10k Hz20k HzdB123
Az RIAA-görbe. 1 (piros): így kerül a zene a lemezre, a basszusok lecsillapítva, a magasak megemelve. 2 (kék): így korrigálja lejátszáskor a phono-előerősítő, 20 Hz-en kb. 19 dB-lel erősít, 20 kHz-en kb. 20 dB-lel gyengít. 3 (arany): az eredmény egyenes.

A görbének kellemes mellékhatása is van: amikor az előerősítő lecsillapítja a magasakat, a lemez zaját és pattogását is lecsillapítja. Nélküle a lemez sokkal jobban zajonglana.

Ebből egy gyakorlati szabály következik: a lemezjátszót nem lehet az erősítő szokásos bemenetére kötni. A jel gyenge, a magasak meg vannak emelve, így halkan, élesen és basszus nélkül szólna. A lemezjátszó és az erősítő közé phono-előerősítő kell, erről lejjebb olvashatsz.

A lemezjátszó részei

  • Tányér: forgatja a lemezt. A nehezebb tányér egyenletesebben forog, mert a tehetetlensége kisimítja a hajtás apró egyenetlenségeit.
  • Hajtás: a motor és az a mód, ahogyan a tányért forgatja, vagyis szíj vagy direkt hajtás.
  • Hangkar: tartja a hangszedőt, és a lemez fölött vezeti. Teljesen szabadon kell mozognia, mégsem lehet holtjátéka.
  • Hangszedő: a tű a tűtartóval és a generátor, amely a tű mozgásából áramot állít elő.
  • Váz és lábak: meg kell akadályozniuk, hogy a padló rezgései és a hangfalak hangja eljusson a tűig.
  • Phono-előerősítő: a lemezjátszóban, az erősítőben vagy külön dobozként.

Szíjhajtás vagy direkt hajtás

Ez a leggyakoribb dilemma vásárláskor. Mindkét megoldásnak megvannak az előnyei, és mindkettő lehet kiváló.

SzíjhajtásDirekt hajtás
Hogyan működika motor oldalt van, és gumiszíjon keresztül forgatja a tányérta tányér közvetlenül a motoron ül
A motor rezgéseia szíj kiszűri őketa modern vasmag nélküli motoroknál elenyészők
A fordulatszám pontosságaa szíjtól és a motorvezérléstől függelektronikusan felügyelt, gyakran kvarcoszcillátorral
Indulásnéhány másodpercazonnali
Karbantartása szíj kinyúlik, néhány évente cserélni kellszinte semmi
33/45 váltásolcsó modelleknél a szíj kézi átrakásávalgombnyomással
DJ-kneknem valóigen
Jellemző modellekPro-Ject Debut, Rega Planar, Linn LP12Technics SL-1200 és SL-1500C, Audio-Technica AT-LP120X, Denon DP-3000NE

Egy kis történelem

A 70-es években a direkt hajtás újdonság volt, az 1972-es Technics SL-1200 pedig legendává vált, főleg a DJ-k körében. Az első direkt hajtású lemezjátszók motorjaiban azonban vasmag volt, ezek kissé szaggatottan forogtak (cogging), és a lemezre finom remegés került. Az audiofilek ezért a szíjhajtás felé fordultak, amely leválasztotta a motort a tányérról. Ez a nézet máig fennmaradt, pedig a modern vasmag nélküli motorok és a pontos fordulatszám-szabályozás megoldották a problémát. A Technics szünet után 2016-ban indította újra a gyártást.

A harmadik, történelmi hajtás a közlőkerék (idler), amely a tányér peremét nyomja, például a Garrard 301-ben vagy a Thorens TD 124-ben. Erős a nyomatéka és stabil a fordulatszáma, de könnyebben továbbítja a motor zaját. Ma főleg a gyűjtők terepe.

A fordulatszám ingadozása

Ha a tányér nem forog teljesen egyenletesen, a hang enyhén hullámzik. A lassú hullámzás neve wow, a gyorsé flutter. Leginkább a zongora és a fuvola hosszú hangjainál vagy szólóéneknél hallod.

0 %12345
Jellemző fordulatszám-ingadozás százalékban, fentről lefelé: 1 olcsó lemezjátszó, 2 jó szíjhajtású lemezjátszó, 3 Technics SL-1200 kategóriájú direkt hajtás, 4 kazettás magnó, 5 CD és streaming (ingadozás nélkül). A teli sáv a szokásos adatok jobb, a világos a rosszabb határa. A piros szaggatott vonal kb. 0,1 %, amely körül a legtöbb ember hosszú hangoknál már hallani kezdi. A gyártók különböző módszerekkel mérnek, ezért a számok csak tájékoztató jellegűek. A függőleges vonalak 0,05%-onként követik egymást, a grafikon teljes szélessége 0,3%.

A direkt hajtások a legpontosabbak, de egy jó szíjhajtású lemezjátszó is a hallhatósági küszöb alatt van. Az olcsó lemezjátszók mindkét típusnál, szíjas és direkt hajtásúnál is, kb. 0,1–0,25 % ingadozást adnak meg. Tehát inkább az adott példány minősége számít, mint a hajtás típusa.

Mit válassz

  • Direkt hajtást, ha pontos fordulatszámot, azonnali indulást és nulla karbantartást akarsz, vagy ha keverni és scratchelni szeretnél.
  • Szíjhajtást, ha kevés pénzért szeretnél egyszerű lemezjátszót jó hangszedővel. Az olyan gyártók, mint a Rega és a Pro-Ject, sokat adnak az árukért.
  • Használt szíjhajtású lemezjátszónál számolj egy pár eurós új szíjjal. A régi, kinyúlt szíj a „lebegő” hang leggyakoribb oka.

Hangszedők: MM, MC és a többiek

A hangszedő a lemezjátszónak az, ami a hangfal a rendszernek: átalakító, amely a mozgást árammá alakítja. A lemezjátszó összes része közül ennek van a legnagyobb hatása a hangra.

TípusHogyan működikKimenetTűKinek
MM (mozgómágneses)a tűtartón kis mágnes van, a tekercsek állnak3–6 mVmagad cseréleda legtöbb embernek
MI (mozgóvasas)hasonló az MM-hez, egy kis vasdarab rezeg2–5 mVtöbbnyire cserélhetőmint az MM (például Grado, Nagaoka)
MC (mozgótekercses)a tűtartón apró tekercsek vannak, a mágnes áll0,2–0,5 mV, a high-output változatok kb. 2 mVcsak a gyártó vagy szerviz cserélihaladóknak
kerámiakristály, amely hajlításkor feszültséget termelmagasnagy tűnyomássenkinek, tönkreteszi a lemezeket

Az MM hangszedők a legjobb kezdés. Olcsók, a kimenetük bármelyik phono-bemenethez elég, és ha a tű elkopik, csak új tűt veszel. Egy jó MM hangszedő finom tűvel jobban szól, mint egy olcsó MC.

Az MC hangszedők mozgó része könnyebb, így jobban tudják követni a barázdát. A kimenetük viszont tízszer gyengébb, ezért nagyon alacsony zajú MC előerősítő vagy feltranszformáló trafó kell hozzájuk. Ha a tű elkopik, az egész hangszedőt cserélik, vagy elküldik újracsiszolásra.

Kerámia hangszedők az olcsó bőröndös lejátszókban vannak. 5 g-os vagy nagyobb erővel nyomják a lemezt, és a tűjük durva. Rosszul szólnak, és tönkreteszik a lemezeket. Ha ritka lemezeid vannak, ne ilyen készüléken játszd le őket.

A tű formája: apró részlet, nagy hatás

A hangszedő tűje egy parányi gyémánt. Főleg az számít, milyen lekerekítéssel érinti a barázda falait. Minél kisebb ez a lekerekítés, annál finomabb hullámokat tud követni a tű.

FormaÉrintkezési sugárElőnyökHátrányokÉlettartam (kb.)
gömbölyű (kúpos)15–18 µmolcsó, nem igényes a beállításra, megbocsátja a kopott lemezeketgyengébb magasak, több torzítás a lemez vége felé300–500 óra
elliptikus5–8 µmjól hallhatóan jobb magasak, jó kompromisszumpontosabb beállítást igényel300–500 óra
finom profilok (Shibata, MicroLine, Fine Line és mások)2–6 µma magasak és a lemez vége legjobb követése, hosszabb élettartamdrágább, a beállításnak pontosnak kell lennieakár kb. 1000 óra
10 µm123
Egy 20 kHz-es hullám a lemez vége felé, méretarányosan. 33⅓ ford./percnél és a középtől 60 mm-re egy hullám csak kb. 10,5 µm hosszú. A körök ugyanilyen méretarányban mutatják a tű lekerekítését: 1 a gömbölyű (15 µm) nagyobb, mint az egész hullám, és nem fér bele a mélyedéseibe, 2 az elliptikus (5 µm) és 3 a finom profil (2,5 µm) sokkal hűebben követi. Egyszerűsítve: a valódi tű a barázda oldalfalait érinti.

A tű kopik. A kopott tű oldalán éles szélű kis lapok vannak, és ezek károsítják a lemezeket. A hang lassan romlik, ezért gyakran észre sem veszed. Érdemes nagyjából nyilvántartani a lejátszási órákat. Napi egy óra szokásos hallgatás mellett egy elliptikus tű egy-két évig bírja.

A hangkarnak és a hangszedőnek illenie kell egymáshoz

A tű rugalmas felfüggesztése (a hangszedő kompliancia, azaz engedékenysége) és a hangkar tömege együtt egy súlyos rugót alkot. Saját rezonanciájuk van, hasonlóan a hangszóróhoz a dobozban. Ennek a rezonanciának 8 és 12 Hz között kell lennie:

  • 8 Hz alatt a hullámos lemezek és a padlón tett lépések gerjesztik, a tű ugorhat, a mélysugárzó pedig feleslegesen mozog,
  • 12 Hz fölött már belelóg a zene legmélyebb basszusaiba.

Rezonancia = 159 / √(tömeg × kompliancia), a tömeg grammban, a kompliancia µm/mN-ban (a gyártók „cu” egységben adják meg, ami ugyanaz). A tömeg a hangkar effektív tömege plusz a hangszedő a csavarokkal. Például 12 g-os hangkar, 6 g-os hangszedő és 1 g csavar, összesen 19 g, 15 µm/mN komplianciájú hangszedővel: 159 / √(19 × 15) = 159 / 16,9 = 9,4 Hz. Kiváló.

Hangkar (effektív tömeg)Ilyen komplianciájú hangszedőhöz illikJellemzően
könnyű, 10 g-igmagas, 20 µm/mN fölöttpuha MM hangszedők
közepes, 10–20 gközepes, 10–20 µm/mNa legtöbb MM és sok MC, a leggyakoribb párosítás
nehéz, 20 g fölöttalacsony, 10 µm/mN alattmerevebb MC hangszedők

Vigyázz, a japán gyártók gyakran 100 Hz-en mért komplianciát adnak meg, ami nagyjából 1,5–2-szer kisebb, mint az ehhez a számításhoz szükséges 10 Hz-es érték.

A phono-előerősítő

A phono-előerősítő (phono) két dolgot csinál: a hangszedő gyenge jelét kb. százszorosára (MM, kb. 40 dB) vagy ezerszeresére (MC, kb. 60 dB) erősíti, és az RIAA-görbét visszaállítja egyenesre. Lehet:

  • a lemezjátszóban, ekkor szokásos bemenetre kötöd (gyakran kapcsolóval kikapcsolható),
  • az erősítőben, PHONO feliratú bemenet,
  • különálló, kb. 50 €-tól felfelé.

Mire figyelj:

  • A hangszedő típusa: az MM bemenet nem elég egy szokásos MC hangszedőhöz, halkan fog szólni és zajongani.
  • Az MM hangszedő terhelése: a szabvány 47 kΩ, a teljes kapacitás pedig a hangszedő gyártója szerint, általában 100–200 pF. A kapacitásba beleszámít a hangkar kábele és a bemenet is. Túl nagy kapacitásnál a magasakban púp jelenik meg, fölötte pedig meredek esés. Példát az Audiokábelek című cikkben találsz.
  • Földelés: a lemezjátszónak általában külön földelővezetéke van. Kösd az előerősítő GND csatlakozójára, különben brummogni fog.
  • Rumble-szűrő (szubszonikus szűrő): lecsillapítja a hullámos lemezekből jövő legmélyebb, 20 Hz alatti frekvenciákat. Ezzel felesleges mozgásoktól kíméli meg a mélysugárzókat, főleg basszreflexes dobozban.

Beállítás lépésről lépésre

A beállítás ingyenes, és nagyobb hatása van a hangra, mint egy drágább lemezjátszónak. Kell hozzá egy vízmérték, egy digitális tűnyomásmérő mérleg (kb. 10–20 €) és egy geometriai sablon, amelyet ingyen kinyomtathatsz.

  1. Vízszintezés. Tedd a vízmértéket a tányérra, és a lábakkal állítsd be.
  2. A hangkar kiegyensúlyozása. Tűnyomás nélkül tologasd az ellensúlyt, amíg a kar szabadon, vízszintesen nem lebeg.
  3. A tűnyomást a hangszedő gyártója szerint állítsd be, általában 1,5–2,5 g, és ellenőrizd mérleggel. Az ellensúlyon lévő skála gyakran pontatlan. A túl kicsi tűnyomás rosszabb, mint a kicsit nagyobb: a tű ugrál a barázdában, és megsérti a falát.
  4. Az antiskatinget nagyjából ugyanarra az értékre állítsd, mint a tűnyomást. Ez ellensúlyozza azt az erőt, amely a kart a lemez közepe felé húzza.
  5. Geometria. A sablon szerint fordítsd el és told el a hangszedőt a fejrészben, hogy a lemez két pontján pontosan a barázda irányában álljon. A legismertebb sablonok a Baerwald és a Löfgren. Finom tűknél ez fontos.
  6. A kar magassága (VTA), ha állítható: lejátszás közben a kar nagyjából vízszintes legyen.
  7. Azimut: elölről nézve a hangszedőnek merőlegesnek kell lennie a lemezre.

Beállítás után tegyél fel egy tesztlemezt vagy egy hangos énekes számot az oldal vége felé. Ha az „sz” és „c” sziszegő hangok jól hallhatóan recsegnek vagy elmosódnak, ellenőrizd a tűnyomást és a geometriát.

Hová tedd a lemezjátszót

A tű érzékeny rezgésérzékelő. Nemcsak a barázdát érzékeli, hanem az asztal remegését, a lépéseket és a hangfalak hangját is. Hangos basszusnál gerjedés alakulhat ki: a hangfal megrezegteti az asztalt, a tű ezt felveszi, az erősítő felerősíti, és a basszus dübörögni, végül búgni kezd.

  • A lemezjátszót stabil, nehéz bútorra tedd, ne ugyanarra a polcra, ahol a hangfalak vannak.
  • Fapadlónál segít egy falipolc.
  • A mélynyomót ne tedd közvetlenül a lemezjátszó mellé.
  • Csillapításhoz elég egy kemény alátét vagy rezgéscsillapító lábak, nem kell drágának lenniük.

A többi ugyanaz, mint minden forrásnál: a legnagyobb különbséget a hangfalak és a helyiség jelentik. Lásd A helyiség veled együtt szól című cikket.

Lemezek: préselés, tisztítás, tárolás

Lemez és lemez között nagy a különbség

A hangot jobban befolyásolja, hogyan vették fel, masterelték és préselték a lemezt, mint maga a lemezjátszó. Ugyanaz a felvétel különböző kiadásokon egészen másként szólhat. Vásárlás előtt érdemes megnézni az adott kiadás értékeléseit, például a Discogson.

  • A 180 g-os tömeg nem jelent jobb hangot. A nehezebb lemez kevésbé vetemedik, és luxusérzetet kelt, de a barázda ugyanaz. A minőséget a préselőüzem és a master határozza meg.
  • Digitális master: sok új lemez digitális fájlokból készül. Ez nem hiba, csak éppen nem „tiszta analóg”. Bővebben az Analóg vagy digitális című cikkben.
  • Jellemző préselési hibák: vetemedés, nem középre eső lyuk (a hang lassan fel-le úszik), a vinilben lévő szennyeződések zaja, pattogás.

Tisztítás

  • Minden lejátszás előtt töröld át a lemezt szénszálas kefével, amely felszedi a port és csökkenti a statikus feltöltődést.
  • Nedves tisztítás időnként vagy használt lemez vásárlásakor: speciális oldat, vagy desztillált víz egy kevés izopropil-alkohollal és egy csepp nemionos mosogatószerrel, puha kefe és alapos szárítás. Ne használj csapvizet, vízkövet hagy.
  • A vákuumos lemezmosó gép vagy az ultrahangos tisztító a leghatékonyabb, nagyobb gyűjteménynél megéri.
  • A sellaklemezeket (78 ford./perc) soha ne tisztítsd alkohollal, a sellak feloldódik benne.
  • A tűt puha kefével hátulról előre tisztítsd, soha ne oldalirányban.

Tárolás

  • A lemezeket állítva tárold, ne egymásra rakva, és ne összepréselve.
  • Távol a hőtől és a napfénytől. Autóban vagy radiátor mellett a lemez megvetemedik.
  • A papír belső tasakokat cseréld antisztatikusra. A papír karcolja a lemezt és porzik.
  • A lemezt a szélénél és a közepénél fogd, ne a barázdánál.

Lemezek digitalizálása

A ritka lemezeket érdemes számítógépre felvenni. Utána kopás nélkül hallgathatod őket, az eredeti pedig biztonságban marad.

  • USB kimenetes lemezjátszó, például az AT-LP120XUSB, vagy előerősítő hangkártyával.
  • Elég 24 bites, 48–96 kHz-es felbontásban felvenni. Az ingyenes Audacity program a felvételt és a pattogás eltávolítását is elvégzi.
  • Felvétel előtt alaposan tisztítsd meg a lemezt. Sok munkát spórolsz meg a pattogás javításán.

Érdekes, hogy egy lemez jól elkészített digitális másolata úgy szól, mint a lemez, mindazzal együtt, ami hozzátartozik. Ez azt mutatja, hogy a lemez karaktere magában a felvételben van, nem abban, hogy a lejátszás analóg-e.

A leggyakoribb mítoszok

  • „A direkt hajtás rosszabbul szól.” Ez a 70-es évek első vasmagos motorjaira volt igaz. A mai direkt hajtások a legpontosabb lemezjátszók közé tartoznak.
  • „A lemezen több a részlet, mint a CD-n.” A mérések az ellenkezőjét mutatják: a CD-nek kisebb a zaja, kisebb a torzítása és jobb a csatornaszétválasztása. Valakinek a lemez jobban szólhat, például mert másként masterelték. Bővebben az Analóg vagy digitális című cikkben.
  • „A 180 g-os lemez jobban szól.” A barázda ugyanaz. A master és a préselés dönt.
  • „Minden lejátszással tönkremegy a lemez.” Kicsit kopik, de jól beállított hangszedővel és tiszta tűvel elenyészően. A lemezeket főleg a kopott tű, a kerámia hangszedő és a por teszi tönkre.
  • „Drágább lemezjátszó = jobb hang.” Egy bizonyos ár fölött főleg a hangszedő és a beállítás dönt. Egy 300 €-s lemezjátszó jó hangszedővel és jó beállítással jobban szól, mint egy rosszul beállított 3000 €-s. Hogy mi számít még, arról bővebben a Hi-fi és high-end című cikkben.

Mit vegyél

Költségkeret (tájékoztató)PéldákMegjegyzés
200–400 €Audio-Technica AT-LP120XUSB (direkt hajtás), Pro-Ject Debut Carbon EVO (szíj), Rega Planar 1 (szíj)jó kezdés, többnyire MM hangszedővel, némelyik beépített előerősítővel
500–1200 €Technics SL-1500C (direkt hajtás, előerősítővel), Rega Planar 3 (szíj), Pro-Ject X1 és X2 (szíj)évekre szóló, megbízható minőség, megéri jobb hangszedőt tenni rá
1200 € fölöttTechnics SL-1200 és SL-1210GR, Denon DP-3000NE (direkt hajtás), Rega Planar 6 (szíj)a javulás nagy részét a hangszedő és az előerősítő adja
használtanrégebbi Technics SL-1200/1210, Dual, Thorens TD 160, Pioneer, Sonyellenőrizd a hangkar csapágyát, a fordulatszámot és a szíjat, és számolj új tűvel
ne vedd megbőröndös lejátszók kerámia hangszedőveltönkreteszik a lemezeket

Mibe fektesd a pénzt, a legnagyobb hatástól kezdve:

  1. a hangfalak és az elhelyezésük a helyiségben,
  2. hangszedő elliptikus vagy finomabb tűvel,
  3. helyes beállítás (szinte ingyen),
  4. tiszta lemezek és jó kiadások,
  5. tisztességes phono-előerősítő,
  6. csak ezután drágább lemezjátszó.

Kis szótár

  • Hangszedő: a tűt tartalmazó rész, amely a tű mozgását elektromos jellé alakítja.
  • MM, MI, MC: hangszedőtípusok aszerint, mi rezeg bennük: mágnes, vas vagy tekercs.
  • Tűnyomás: az az erő, amellyel a tű a lemezre nyom, grammban adják meg.
  • Antiskating: az az erő, amely ellensúlyozza a kar befelé, a lemez közepe felé húzását.
  • RIAA: az a szabvány, amely szerint gyártáskor a basszusokat lecsillapítják, a magasakat megemelik, lejátszáskor pedig ezt visszaállítják.
  • Phono: lemezjátszó-előerősítő vagy az ehhez való bemenet.
  • Wow és flutter: a fordulatszám lassú és gyors ingadozása.
  • Rumble: mély dörmögés a motortól vagy a tányér csapágyától.
  • Kompliancia (compliance): milyen könnyen hajlik a tű felfüggesztése, µm/mN-ban adják meg.
  • A hangkar effektív tömege: az a tömeg, amelyet a tű „érez”, amikor a kar mozog.
  • VTA és azimut: a hangszedő előre-hátra és oldalirányú dőlése.

Források: RIAA szabvány (1954) és IEC 60098; lemezjátszó- és hangszedőgyártók adatai (Technics, Audio-Technica, Ortofon, Rega, Pro-Ject, Denon); B. Baerwald, Optimum Tracking Angle (1941) és E. Löfgren (1938) a hangkar geometriájáról; RIAA, 2022-es éves jelentés; az LP és a kislemez formátum története (Columbia 1948, RCA 1949). Az RIAA-görbe, a barázdasebesség és a hangkar-rezonancia számításai saját számítások.

Ingyenes eszközök: Szobatervező · Hangfalmérés · ABX vakteszt