Alapok
Lemezjátszók és hanglemezek: direkt vagy szíjhajtás, hangszedők, és mi számít rajtuk valójában
Röviden: A lemezjátszónál a hangot az befolyásolja a legkevésbé, amiről a legtöbbet vitatkoznak: a hajtás. A szíjhajtás és a direkt hajtás is kiválóan szól, ha jól van megcsinálva. A direkt hajtás fordulatszáma pontosabb, és nem kell karbantartani, a szíjhajtás kevés pénzért sokat ad. A hangra a legnagyobb hatása a hangszedőnek és a tűje formájának, a helyes beállításnak, egy tisztességes phono-előerősítőnek és magának a lemeznek van, vagyis annak, hogyan vették fel és préselték. Ehhez jönnek még a hangfalak és a helyiség, mint minden forrásnál.
A cikk tartalma:
- Hogyan működik a hanglemez
- Az RIAA-görbe: miért kell a lemeznek saját előerősítő
- A lemezjátszó részei
- Szíjhajtás vagy direkt hajtás
- Hangszedők: MM, MC és a többiek
- A tű formája: apró részlet, nagy hatás
- A hangkarnak és a hangszedőnek illenie kell egymáshoz
- A phono-előerősítő
- Beállítás lépésről lépésre
- Hová tedd a lemezjátszót
- Lemezek: préselés, tisztítás, tárolás
- Lemezek digitalizálása
- A leggyakoribb mítoszok
- Mit vegyél
- Kis szótár
Hogyan működik a hanglemez
A hanglemez műanyagba vésett hang. A barázda egyetlen hosszú spirálként fut a széltől a közép felé, egy LP egyik oldalán kb. 500 m hosszú. A falai pontosan a hanghullám szerint hullámzanak. A hangszedő tűje végigcsúszik a barázdában, együtt rezeg a hullámokkal, a hangszedő pedig ezeket a rezgéseket árammá alakítja.
A sztereó lemezen a barázda mindkét fala egy-egy csatornát hordoz: a belső a balt, a külső a jobbat. A falak 45°-ban dőlnek, ezért hívják ezt 45/45 rendszernek. Ha a két csatorna egyformán szól, a tű oldalirányban mozog. A köztük lévő különbség fel-le mozgatja. Ennek köszönhetően a sztereó lemez egy régi mono lemezjátszón is lejátszható.
| Típus | Fordulatszám | Anyag | Mikor |
|---|---|---|---|
| sellaklemez | 78 ford./perc | sellak, törékeny | az 50-es évekig |
| LP (long play), 30 cm | 33⅓ ford./perc | vinil | 1948-tól (Columbia) |
| kislemez, 17 cm | 45 ford./perc | vinil | 1949-től (RCA) |
| sztereó LP | 33⅓ ford./perc | vinil | 1958-tól |
| maxi kislemez, 30 cm | 45 ford./perc | vinil | a 70-es évektől, diszkó és DJ-k |
A lemez egyik sajátossága minden további szempontból fontos: a tányér mindig ugyanolyan gyorsan forog, de a barázda kerülete a közép felé csökken. Az LP szélén a barázda kb. 0,5 m/s sebességgel fut a tű alatt, a vége felé már csak 0,2 m/s-mal. Ugyanazok a magasak ezért a lemez vége felé két és félszer rövidebb szakaszba vannak „bezsúfolva”. Ezért az oldal utolsó száma általában a legkevésbé tiszta.
Az RIAA-görbe: miért kell a lemeznek saját előerősítő
Ha a zenét úgy vésnék a lemezbe, ahogy van, a basszusok óriási kitéréseket okoznának, a szomszédos barázdák összeérnének, és egy oldalra csak pár perc férne. A magasak viszont olyan finomak lennének, hogy elnyomná őket az anyag zaja. Ezért gyártáskor a basszusokat lecsillapítják, a magasakat megemelik, lejátszáskor pedig ezt pontosan visszaállítják. 1954 óta erre egységes görbét használnak, amelyet az amerikai RIAA szövetség vezetett be, később pedig nemzetközi szabvány is átvett.
A görbének kellemes mellékhatása is van: amikor az előerősítő lecsillapítja a magasakat, a lemez zaját és pattogását is lecsillapítja. Nélküle a lemez sokkal jobban zajonglana.
Ebből egy gyakorlati szabály következik: a lemezjátszót nem lehet az erősítő szokásos bemenetére kötni. A jel gyenge, a magasak meg vannak emelve, így halkan, élesen és basszus nélkül szólna. A lemezjátszó és az erősítő közé phono-előerősítő kell, erről lejjebb olvashatsz.
A lemezjátszó részei
- Tányér: forgatja a lemezt. A nehezebb tányér egyenletesebben forog, mert a tehetetlensége kisimítja a hajtás apró egyenetlenségeit.
- Hajtás: a motor és az a mód, ahogyan a tányért forgatja, vagyis szíj vagy direkt hajtás.
- Hangkar: tartja a hangszedőt, és a lemez fölött vezeti. Teljesen szabadon kell mozognia, mégsem lehet holtjátéka.
- Hangszedő: a tű a tűtartóval és a generátor, amely a tű mozgásából áramot állít elő.
- Váz és lábak: meg kell akadályozniuk, hogy a padló rezgései és a hangfalak hangja eljusson a tűig.
- Phono-előerősítő: a lemezjátszóban, az erősítőben vagy külön dobozként.
Szíjhajtás vagy direkt hajtás
Ez a leggyakoribb dilemma vásárláskor. Mindkét megoldásnak megvannak az előnyei, és mindkettő lehet kiváló.
| Szíjhajtás | Direkt hajtás | |
|---|---|---|
| Hogyan működik | a motor oldalt van, és gumiszíjon keresztül forgatja a tányért | a tányér közvetlenül a motoron ül |
| A motor rezgései | a szíj kiszűri őket | a modern vasmag nélküli motoroknál elenyészők |
| A fordulatszám pontossága | a szíjtól és a motorvezérléstől függ | elektronikusan felügyelt, gyakran kvarcoszcillátorral |
| Indulás | néhány másodperc | azonnali |
| Karbantartás | a szíj kinyúlik, néhány évente cserélni kell | szinte semmi |
| 33/45 váltás | olcsó modelleknél a szíj kézi átrakásával | gombnyomással |
| DJ-knek | nem való | igen |
| Jellemző modellek | Pro-Ject Debut, Rega Planar, Linn LP12 | Technics SL-1200 és SL-1500C, Audio-Technica AT-LP120X, Denon DP-3000NE |
Egy kis történelem
A 70-es években a direkt hajtás újdonság volt, az 1972-es Technics SL-1200 pedig legendává vált, főleg a DJ-k körében. Az első direkt hajtású lemezjátszók motorjaiban azonban vasmag volt, ezek kissé szaggatottan forogtak (cogging), és a lemezre finom remegés került. Az audiofilek ezért a szíjhajtás felé fordultak, amely leválasztotta a motort a tányérról. Ez a nézet máig fennmaradt, pedig a modern vasmag nélküli motorok és a pontos fordulatszám-szabályozás megoldották a problémát. A Technics szünet után 2016-ban indította újra a gyártást.
A harmadik, történelmi hajtás a közlőkerék (idler), amely a tányér peremét nyomja, például a Garrard 301-ben vagy a Thorens TD 124-ben. Erős a nyomatéka és stabil a fordulatszáma, de könnyebben továbbítja a motor zaját. Ma főleg a gyűjtők terepe.
A fordulatszám ingadozása
Ha a tányér nem forog teljesen egyenletesen, a hang enyhén hullámzik. A lassú hullámzás neve wow, a gyorsé flutter. Leginkább a zongora és a fuvola hosszú hangjainál vagy szólóéneknél hallod.
A direkt hajtások a legpontosabbak, de egy jó szíjhajtású lemezjátszó is a hallhatósági küszöb alatt van. Az olcsó lemezjátszók mindkét típusnál, szíjas és direkt hajtásúnál is, kb. 0,1–0,25 % ingadozást adnak meg. Tehát inkább az adott példány minősége számít, mint a hajtás típusa.
Mit válassz
- Direkt hajtást, ha pontos fordulatszámot, azonnali indulást és nulla karbantartást akarsz, vagy ha keverni és scratchelni szeretnél.
- Szíjhajtást, ha kevés pénzért szeretnél egyszerű lemezjátszót jó hangszedővel. Az olyan gyártók, mint a Rega és a Pro-Ject, sokat adnak az árukért.
- Használt szíjhajtású lemezjátszónál számolj egy pár eurós új szíjjal. A régi, kinyúlt szíj a „lebegő” hang leggyakoribb oka.
Hangszedők: MM, MC és a többiek
A hangszedő a lemezjátszónak az, ami a hangfal a rendszernek: átalakító, amely a mozgást árammá alakítja. A lemezjátszó összes része közül ennek van a legnagyobb hatása a hangra.
| Típus | Hogyan működik | Kimenet | Tű | Kinek |
|---|---|---|---|---|
| MM (mozgómágneses) | a tűtartón kis mágnes van, a tekercsek állnak | 3–6 mV | magad cseréled | a legtöbb embernek |
| MI (mozgóvasas) | hasonló az MM-hez, egy kis vasdarab rezeg | 2–5 mV | többnyire cserélhető | mint az MM (például Grado, Nagaoka) |
| MC (mozgótekercses) | a tűtartón apró tekercsek vannak, a mágnes áll | 0,2–0,5 mV, a high-output változatok kb. 2 mV | csak a gyártó vagy szerviz cseréli | haladóknak |
| kerámia | kristály, amely hajlításkor feszültséget termel | magas | nagy tűnyomás | senkinek, tönkreteszi a lemezeket |
Az MM hangszedők a legjobb kezdés. Olcsók, a kimenetük bármelyik phono-bemenethez elég, és ha a tű elkopik, csak új tűt veszel. Egy jó MM hangszedő finom tűvel jobban szól, mint egy olcsó MC.
Az MC hangszedők mozgó része könnyebb, így jobban tudják követni a barázdát. A kimenetük viszont tízszer gyengébb, ezért nagyon alacsony zajú MC előerősítő vagy feltranszformáló trafó kell hozzájuk. Ha a tű elkopik, az egész hangszedőt cserélik, vagy elküldik újracsiszolásra.
Kerámia hangszedők az olcsó bőröndös lejátszókban vannak. 5 g-os vagy nagyobb erővel nyomják a lemezt, és a tűjük durva. Rosszul szólnak, és tönkreteszik a lemezeket. Ha ritka lemezeid vannak, ne ilyen készüléken játszd le őket.
A tű formája: apró részlet, nagy hatás
A hangszedő tűje egy parányi gyémánt. Főleg az számít, milyen lekerekítéssel érinti a barázda falait. Minél kisebb ez a lekerekítés, annál finomabb hullámokat tud követni a tű.
| Forma | Érintkezési sugár | Előnyök | Hátrányok | Élettartam (kb.) |
|---|---|---|---|---|
| gömbölyű (kúpos) | 15–18 µm | olcsó, nem igényes a beállításra, megbocsátja a kopott lemezeket | gyengébb magasak, több torzítás a lemez vége felé | 300–500 óra |
| elliptikus | 5–8 µm | jól hallhatóan jobb magasak, jó kompromisszum | pontosabb beállítást igényel | 300–500 óra |
| finom profilok (Shibata, MicroLine, Fine Line és mások) | 2–6 µm | a magasak és a lemez vége legjobb követése, hosszabb élettartam | drágább, a beállításnak pontosnak kell lennie | akár kb. 1000 óra |
A tű kopik. A kopott tű oldalán éles szélű kis lapok vannak, és ezek károsítják a lemezeket. A hang lassan romlik, ezért gyakran észre sem veszed. Érdemes nagyjából nyilvántartani a lejátszási órákat. Napi egy óra szokásos hallgatás mellett egy elliptikus tű egy-két évig bírja.
A hangkarnak és a hangszedőnek illenie kell egymáshoz
A tű rugalmas felfüggesztése (a hangszedő kompliancia, azaz engedékenysége) és a hangkar tömege együtt egy súlyos rugót alkot. Saját rezonanciájuk van, hasonlóan a hangszóróhoz a dobozban. Ennek a rezonanciának 8 és 12 Hz között kell lennie:
- 8 Hz alatt a hullámos lemezek és a padlón tett lépések gerjesztik, a tű ugorhat, a mélysugárzó pedig feleslegesen mozog,
- 12 Hz fölött már belelóg a zene legmélyebb basszusaiba.
Rezonancia = 159 / √(tömeg × kompliancia), a tömeg grammban, a kompliancia µm/mN-ban (a gyártók „cu” egységben adják meg, ami ugyanaz). A tömeg a hangkar effektív tömege plusz a hangszedő a csavarokkal. Például 12 g-os hangkar, 6 g-os hangszedő és 1 g csavar, összesen 19 g, 15 µm/mN komplianciájú hangszedővel: 159 / √(19 × 15) = 159 / 16,9 = 9,4 Hz. Kiváló.
| Hangkar (effektív tömeg) | Ilyen komplianciájú hangszedőhöz illik | Jellemzően |
|---|---|---|
| könnyű, 10 g-ig | magas, 20 µm/mN fölött | puha MM hangszedők |
| közepes, 10–20 g | közepes, 10–20 µm/mN | a legtöbb MM és sok MC, a leggyakoribb párosítás |
| nehéz, 20 g fölött | alacsony, 10 µm/mN alatt | merevebb MC hangszedők |
Vigyázz, a japán gyártók gyakran 100 Hz-en mért komplianciát adnak meg, ami nagyjából 1,5–2-szer kisebb, mint az ehhez a számításhoz szükséges 10 Hz-es érték.
A phono-előerősítő
A phono-előerősítő (phono) két dolgot csinál: a hangszedő gyenge jelét kb. százszorosára (MM, kb. 40 dB) vagy ezerszeresére (MC, kb. 60 dB) erősíti, és az RIAA-görbét visszaállítja egyenesre. Lehet:
- a lemezjátszóban, ekkor szokásos bemenetre kötöd (gyakran kapcsolóval kikapcsolható),
- az erősítőben, PHONO feliratú bemenet,
- különálló, kb. 50 €-tól felfelé.
Mire figyelj:
- A hangszedő típusa: az MM bemenet nem elég egy szokásos MC hangszedőhöz, halkan fog szólni és zajongani.
- Az MM hangszedő terhelése: a szabvány 47 kΩ, a teljes kapacitás pedig a hangszedő gyártója szerint, általában 100–200 pF. A kapacitásba beleszámít a hangkar kábele és a bemenet is. Túl nagy kapacitásnál a magasakban púp jelenik meg, fölötte pedig meredek esés. Példát az Audiokábelek című cikkben találsz.
- Földelés: a lemezjátszónak általában külön földelővezetéke van. Kösd az előerősítő GND csatlakozójára, különben brummogni fog.
- Rumble-szűrő (szubszonikus szűrő): lecsillapítja a hullámos lemezekből jövő legmélyebb, 20 Hz alatti frekvenciákat. Ezzel felesleges mozgásoktól kíméli meg a mélysugárzókat, főleg basszreflexes dobozban.
Beállítás lépésről lépésre
A beállítás ingyenes, és nagyobb hatása van a hangra, mint egy drágább lemezjátszónak. Kell hozzá egy vízmérték, egy digitális tűnyomásmérő mérleg (kb. 10–20 €) és egy geometriai sablon, amelyet ingyen kinyomtathatsz.
- Vízszintezés. Tedd a vízmértéket a tányérra, és a lábakkal állítsd be.
- A hangkar kiegyensúlyozása. Tűnyomás nélkül tologasd az ellensúlyt, amíg a kar szabadon, vízszintesen nem lebeg.
- A tűnyomást a hangszedő gyártója szerint állítsd be, általában 1,5–2,5 g, és ellenőrizd mérleggel. Az ellensúlyon lévő skála gyakran pontatlan. A túl kicsi tűnyomás rosszabb, mint a kicsit nagyobb: a tű ugrál a barázdában, és megsérti a falát.
- Az antiskatinget nagyjából ugyanarra az értékre állítsd, mint a tűnyomást. Ez ellensúlyozza azt az erőt, amely a kart a lemez közepe felé húzza.
- Geometria. A sablon szerint fordítsd el és told el a hangszedőt a fejrészben, hogy a lemez két pontján pontosan a barázda irányában álljon. A legismertebb sablonok a Baerwald és a Löfgren. Finom tűknél ez fontos.
- A kar magassága (VTA), ha állítható: lejátszás közben a kar nagyjából vízszintes legyen.
- Azimut: elölről nézve a hangszedőnek merőlegesnek kell lennie a lemezre.
Beállítás után tegyél fel egy tesztlemezt vagy egy hangos énekes számot az oldal vége felé. Ha az „sz” és „c” sziszegő hangok jól hallhatóan recsegnek vagy elmosódnak, ellenőrizd a tűnyomást és a geometriát.
Hová tedd a lemezjátszót
A tű érzékeny rezgésérzékelő. Nemcsak a barázdát érzékeli, hanem az asztal remegését, a lépéseket és a hangfalak hangját is. Hangos basszusnál gerjedés alakulhat ki: a hangfal megrezegteti az asztalt, a tű ezt felveszi, az erősítő felerősíti, és a basszus dübörögni, végül búgni kezd.
- A lemezjátszót stabil, nehéz bútorra tedd, ne ugyanarra a polcra, ahol a hangfalak vannak.
- Fapadlónál segít egy falipolc.
- A mélynyomót ne tedd közvetlenül a lemezjátszó mellé.
- Csillapításhoz elég egy kemény alátét vagy rezgéscsillapító lábak, nem kell drágának lenniük.
A többi ugyanaz, mint minden forrásnál: a legnagyobb különbséget a hangfalak és a helyiség jelentik. Lásd A helyiség veled együtt szól című cikket.
Lemezek: préselés, tisztítás, tárolás
Lemez és lemez között nagy a különbség
A hangot jobban befolyásolja, hogyan vették fel, masterelték és préselték a lemezt, mint maga a lemezjátszó. Ugyanaz a felvétel különböző kiadásokon egészen másként szólhat. Vásárlás előtt érdemes megnézni az adott kiadás értékeléseit, például a Discogson.
- A 180 g-os tömeg nem jelent jobb hangot. A nehezebb lemez kevésbé vetemedik, és luxusérzetet kelt, de a barázda ugyanaz. A minőséget a préselőüzem és a master határozza meg.
- Digitális master: sok új lemez digitális fájlokból készül. Ez nem hiba, csak éppen nem „tiszta analóg”. Bővebben az Analóg vagy digitális című cikkben.
- Jellemző préselési hibák: vetemedés, nem középre eső lyuk (a hang lassan fel-le úszik), a vinilben lévő szennyeződések zaja, pattogás.
Tisztítás
- Minden lejátszás előtt töröld át a lemezt szénszálas kefével, amely felszedi a port és csökkenti a statikus feltöltődést.
- Nedves tisztítás időnként vagy használt lemez vásárlásakor: speciális oldat, vagy desztillált víz egy kevés izopropil-alkohollal és egy csepp nemionos mosogatószerrel, puha kefe és alapos szárítás. Ne használj csapvizet, vízkövet hagy.
- A vákuumos lemezmosó gép vagy az ultrahangos tisztító a leghatékonyabb, nagyobb gyűjteménynél megéri.
- A sellaklemezeket (78 ford./perc) soha ne tisztítsd alkohollal, a sellak feloldódik benne.
- A tűt puha kefével hátulról előre tisztítsd, soha ne oldalirányban.
Tárolás
- A lemezeket állítva tárold, ne egymásra rakva, és ne összepréselve.
- Távol a hőtől és a napfénytől. Autóban vagy radiátor mellett a lemez megvetemedik.
- A papír belső tasakokat cseréld antisztatikusra. A papír karcolja a lemezt és porzik.
- A lemezt a szélénél és a közepénél fogd, ne a barázdánál.
Lemezek digitalizálása
A ritka lemezeket érdemes számítógépre felvenni. Utána kopás nélkül hallgathatod őket, az eredeti pedig biztonságban marad.
- USB kimenetes lemezjátszó, például az AT-LP120XUSB, vagy előerősítő hangkártyával.
- Elég 24 bites, 48–96 kHz-es felbontásban felvenni. Az ingyenes Audacity program a felvételt és a pattogás eltávolítását is elvégzi.
- Felvétel előtt alaposan tisztítsd meg a lemezt. Sok munkát spórolsz meg a pattogás javításán.
Érdekes, hogy egy lemez jól elkészített digitális másolata úgy szól, mint a lemez, mindazzal együtt, ami hozzátartozik. Ez azt mutatja, hogy a lemez karaktere magában a felvételben van, nem abban, hogy a lejátszás analóg-e.
A leggyakoribb mítoszok
- „A direkt hajtás rosszabbul szól.” Ez a 70-es évek első vasmagos motorjaira volt igaz. A mai direkt hajtások a legpontosabb lemezjátszók közé tartoznak.
- „A lemezen több a részlet, mint a CD-n.” A mérések az ellenkezőjét mutatják: a CD-nek kisebb a zaja, kisebb a torzítása és jobb a csatornaszétválasztása. Valakinek a lemez jobban szólhat, például mert másként masterelték. Bővebben az Analóg vagy digitális című cikkben.
- „A 180 g-os lemez jobban szól.” A barázda ugyanaz. A master és a préselés dönt.
- „Minden lejátszással tönkremegy a lemez.” Kicsit kopik, de jól beállított hangszedővel és tiszta tűvel elenyészően. A lemezeket főleg a kopott tű, a kerámia hangszedő és a por teszi tönkre.
- „Drágább lemezjátszó = jobb hang.” Egy bizonyos ár fölött főleg a hangszedő és a beállítás dönt. Egy 300 €-s lemezjátszó jó hangszedővel és jó beállítással jobban szól, mint egy rosszul beállított 3000 €-s. Hogy mi számít még, arról bővebben a Hi-fi és high-end című cikkben.
Mit vegyél
| Költségkeret (tájékoztató) | Példák | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 200–400 € | Audio-Technica AT-LP120XUSB (direkt hajtás), Pro-Ject Debut Carbon EVO (szíj), Rega Planar 1 (szíj) | jó kezdés, többnyire MM hangszedővel, némelyik beépített előerősítővel |
| 500–1200 € | Technics SL-1500C (direkt hajtás, előerősítővel), Rega Planar 3 (szíj), Pro-Ject X1 és X2 (szíj) | évekre szóló, megbízható minőség, megéri jobb hangszedőt tenni rá |
| 1200 € fölött | Technics SL-1200 és SL-1210GR, Denon DP-3000NE (direkt hajtás), Rega Planar 6 (szíj) | a javulás nagy részét a hangszedő és az előerősítő adja |
| használtan | régebbi Technics SL-1200/1210, Dual, Thorens TD 160, Pioneer, Sony | ellenőrizd a hangkar csapágyát, a fordulatszámot és a szíjat, és számolj új tűvel |
| ne vedd meg | bőröndös lejátszók kerámia hangszedővel | tönkreteszik a lemezeket |
Mibe fektesd a pénzt, a legnagyobb hatástól kezdve:
- a hangfalak és az elhelyezésük a helyiségben,
- hangszedő elliptikus vagy finomabb tűvel,
- helyes beállítás (szinte ingyen),
- tiszta lemezek és jó kiadások,
- tisztességes phono-előerősítő,
- csak ezután drágább lemezjátszó.
Kis szótár
- Hangszedő: a tűt tartalmazó rész, amely a tű mozgását elektromos jellé alakítja.
- MM, MI, MC: hangszedőtípusok aszerint, mi rezeg bennük: mágnes, vas vagy tekercs.
- Tűnyomás: az az erő, amellyel a tű a lemezre nyom, grammban adják meg.
- Antiskating: az az erő, amely ellensúlyozza a kar befelé, a lemez közepe felé húzását.
- RIAA: az a szabvány, amely szerint gyártáskor a basszusokat lecsillapítják, a magasakat megemelik, lejátszáskor pedig ezt visszaállítják.
- Phono: lemezjátszó-előerősítő vagy az ehhez való bemenet.
- Wow és flutter: a fordulatszám lassú és gyors ingadozása.
- Rumble: mély dörmögés a motortól vagy a tányér csapágyától.
- Kompliancia (compliance): milyen könnyen hajlik a tű felfüggesztése, µm/mN-ban adják meg.
- A hangkar effektív tömege: az a tömeg, amelyet a tű „érez”, amikor a kar mozog.
- VTA és azimut: a hangszedő előre-hátra és oldalirányú dőlése.
Források: RIAA szabvány (1954) és IEC 60098; lemezjátszó- és hangszedőgyártók adatai (Technics, Audio-Technica, Ortofon, Rega, Pro-Ject, Denon); B. Baerwald, Optimum Tracking Angle (1941) és E. Löfgren (1938) a hangkar geometriájáról; RIAA, 2022-es éves jelentés; az LP és a kislemez formátum története (Columbia 1948, RCA 1949). Az RIAA-görbe, a barázdasebesség és a hangkar-rezonancia számításai saját számítások.
Ingyenes eszközök: Szobatervező · Hangfalmérés · ABX vakteszt