Elektronika
Hány watt kell valójában?
Röviden: A watt drága módja a hangerőnek. A dupla teljesítmény csak 3 dB-t ad, amit a fül kis lépésnek érzékel. Ahhoz, hogy a zene kétszer olyan hangosnak hangozzon, tízszer annyi watt kell. Sokkal többet számít a hangfal érzékenysége: 10 dB különbség az érzékenységben annyit ér, mint a tízszeres erősítőteljesítmény. Otthoni, átlagos hangerőn a hangfalakba átlagosan a watt töredéke, legfeljebb néhány watt jut. A teljesítményre főleg a csúcsokhoz van szükséged, amelyek a zenében 10–20 dB-lel az átlag fölé ugranak. A hangfalakat többnyire nem a „túl sok watt” teszi tönkre, hanem a túlvezérelt erősítő, amely levágja a jelet. Ha adatokat hasonlítasz össze, csak a megadott torzítás és terhelés mellett mért folyamatos (RMS) teljesítménynek higgy, a PMPO-nak soha.
A cikk tartalma:
- Watt és hangerő: miért 3 dB és 10 dB
- A hangfal érzékenysége és a 4 Ω-os csapda
- Távolság és helyiség
- Két hangfal egy helyett
- Átlag és csúcsok: tartalék a zenében
- Számítás: 85 dB három méterről
- Táblázat: érzékenység és szükséges teljesítmény
- Mi teszi tönkre valójában a magassugárzókat
- Marketingwattok: PMPO, csúcs- és RMS-teljesítmény
- Mennyit bír a hangfal
- Mikor mit: gyakorlati tanácsok
- Amit érdemes megjegyezni
- Kis szótár
Watt és hangerő: miért 3 dB és 10 dB
A fül nem lineárisan érzékeli a hangerőt. Ha úgy működne, mint egy konyhai mérleg, a dupla watt kétszer olyan hangosan szólna. A fül azonban inkább egy logaritmikus skálájú vonalzóhoz hasonlít: az arány számít, nem a különbség. Ezért a hangerőt decibelben (dB) adjuk meg.
Szintváltozás dB-ben = 10 · log10(P2 / P1)
2× teljesítmény = +3 dB, 4× teljesítmény = +6 dB, 10× teljesítmény = +10 dB, 100× teljesítmény = +20 dB.
Mit jelent ez a fülnek:
- 1 dB nagyjából a legkisebb különbség, amit közvetlen összehasonlításban meghallasz, és azt is csak egyenletes hangon.
- 3 dB jól hallható, de szerény lépés. Mintha egy kicsit feljebb tekernéd a hangerőgombot.
- 10 dB-t nagyjából kétszer olyan hangosnak érzékelünk. Ez a szabály pszichoakusztikai mérésekből származik (Stevens, sone-skála), és a gyakorlatban jól működik közepes frekvenciákon és szokásos hangerőn.
Ebből egy kellemetlen dolog következik: egy 50 W-os helyett 100 W-os erősítő csak +3 dB-t ad. Ahhoz, hogy a zene kétszer olyan hangosan szóljon, mint 50 W-tal, 500 W kellene. Ráadásul ugyanazokkal a hangfalakkal, amelyek ezt a hangerőt talán el sem viselnék.
A hangfal érzékenysége és a 4 Ω-os csapda
Az érzékenység megmutatja, milyen hangos a hangfal adott bemenettel, 1 méterre előtte mérve. Szokásos értékek:
- kis polcsugárzók: 82–86 dB,
- átlagos álló hangfalak: 86–90 dB,
- nagy érzékenységű konstrukciók, szélessávú hangszórók és tölcséres hangfalak: 92–100 dB vagy több.
10 dB különbség az érzékenységben ugyanannyi, mint a tízszeres teljesítmény. Egy 94 dB-es hangfal 10 W-tal ugyanolyan hangosan szól, mint egy 84 dB-es 100 W-tal. Ezért erősítőválasztásnál az érzékenység fontosabb, mint maguk a wattok.
Az érzékenység kétféle megadása
A gyártók kétféleképpen adják meg, és a két forma szinte egyformának látszik:
- dB / 1 W / 1 m: a hangerő 1 W teljesítménnyel.
- dB / 2,83 V / 1 m: a hangerő 2,83 V feszültséggel. 8 Ω-on ez pontosan 1 W (2,83² / 8 = 1 W).
Egy 8 Ω-os hangfalnál a két szám megegyezik. 4 Ω-nál viszont 2,83 V azt jelenti, hogy 2,83² / 4 = 2 W. A hangfal tehát dupla teljesítményt kapott, és a szám 3 dB-lel magasabb. Egy „90 dB / 2,83 V”-os 4 Ω-os hangfal 1 W-tal csak 87 dB-t tud.
A 4 Ω-os csapda: ha a hangfal 4 Ω-os, és az érzékenységet 2,83 V-ra adták meg, a szükséges teljesítmény kiszámításánál vonj le 3 dB-t. Ez nem csalás, csak két különböző nézőpont. A feszültség a mai erősítőknél természetesebb, mert feszültségforrásként viselkednek. Az erősítőnek 4 Ω-on leadandó teljesítménye viszont kétszeres.
Egy jó erősítő 4 Ω-ra majdnem kétszer annyi teljesítményt ad le, mint 8 Ω-ra, ha elég erős a tápja és a végtranzisztorai. A gyengébb erősítők 4 Ω-on hamarabb elérik az áramkorlátot, vagy túlmelegednek. Nézd meg, hogy a gyártó megadja-e a teljesítményt 4 Ω-ra is.
Ha magad tervezed a hangfalat, a hangszóró érzékenységét megtalálod az adatlapján (lásd Hangszóróadatok forrásai). Vigyázz, a kész doboz érzékenysége gyakran alacsonyabb: a hangváltónak össze kell hangolnia a mély- és a magassugárzót, így az egész a kevésbé érzékenyhez igazodik. A Loudsmith megmutatja a végső átvitelt, amelyből leolvashatod a valódi érzékenységet.
Távolság és helyiség
Az érzékenység 1 méterre érvényes. Te viszont messzebb ülsz. Szabad térben, például kint egy réten, egyszerű a szabály: a távolság minden duplázása 6 dB-t vesz el.
Csökkenés szabad térben = 20 · log10(r / 1 m)
2 m: −6 dB, 3 m: −9,5 dB, 4 m: −12 dB, 8 m: −18 dB.
Egy szobában ez nem ilyen meredek. A hang visszaverődik a falakról, a mennyezetről és a padlóról, és ezek a reflexiók hozzáadódnak a közvetlen hanghoz. Egy átlagos nappaliban ezért a szint lassabban csökken a távolsággal, duplázásonként gyakran csak 3–4 dB-t. Mélyen a helyiség még rá is tesz (ez az úgynevezett room gain), de egyenetlenül, kifejezett csúcsokkal és lyukakkal. Erről bővebben A helyiség veled együtt szól című cikkben és a helyiségtervezőben olvashatsz.
A következő számításokban szabad térrel számolok. Ez óvatos becslés: egy valódi szobában pár dB-lel többet kapsz, vagyis van egy kis extra tartalékod.
Két hangfal egy helyett
Sztereóban két hangfal szól. A hangjuk összeadódik, de hogy hogyan, az a frekvenciától függ:
- Közép- és magas frekvenciákon a két hangfal hangja a hallgatási pontban inkább véletlenszerűen adódik össze, hol fázisban, hol ellenfázisban. Átlagosan ez +3 dB, ugyanannyi, mint a dupla teljesítmény.
- Alacsony frekvenciákon, ahol a hullámhossz jóval nagyobb a távolságkülönbségnél, a két hangfal jele fázisban adódik össze. A dupla hangnyomás +6 dB-t jelent. Ez arra a jelre igaz, amely mindkét csatornában azonos, például a basszusra, az énekre és a középen szóló szólókra.
A számításhoz az óvatosabb +3 dB-t veszem. Minden hangfalnak tehát egyedül 3 dB-lel halkabban kell szólnia annál, amit együtt hallani szeretnél.
Átlag és csúcsok: tartalék a zenében
A zene nem egyenletes hang. Egy dobütés, egy zongorahang vagy egy trombita a másodperc töredékére az átlagszint fölé ugrik. A csúcs és az átlag (pontosabban az effektív érték, RMS) arányát csúcstényezőnek (crest faktor) hívják.
| Jel | Csúcstényező, tájékoztató érték |
|---|---|
| Tiszta szinuszhang | 3 dB |
| Erősen tömörített modern pop, rock | 8–12 dB |
| Jazz, akusztikus zene, régebbi felvételek | 12–18 dB |
| Klasszikus zene, filmhang, élő dob | 18–25 dB |
Az erősítőnek a csúcsot kell bírnia, nem az átlagot. Ha 85 dB átlagot szeretnél, és a csúcsok 20 dB-lel magasabbak, az erősítőnek egy pillanatra 105 dB-hez elég teljesítményt kell leadnia. 20 dB különbség százszoros teljesítmény: ha átlagosan 1 W folyik, a csúcshoz 100 W kell.
Ezek a számok nem kitaláltak. A mozikat úgy kalibrálják, hogy a referenciaszint csatornánként 85 dB, és a hangrendszernek e fölött 20 dB tartaléka van, vagyis a csúcsok 105 dB-ig érnek. A stúdiók hasonló tartalékkal dolgoznak (például Bob Katz K-20 rendszerével). Otthoni hallgatáshoz a 85 dB már elég hangos. A legtöbben átlagosan 70–80 dB körül hallgatnak zenét.
Számítás: 85 dB három méterről
Most rakjuk össze az egészet. A feladat:
- átlagos hangerő a hallgatási pontban 85 dB,
- tartalék a csúcsokra 20 dB, vagyis a csúcsok 105 dB,
- távolság 3 m, szabad tér (−9,5 dB),
- két hangfal (+3 dB),
- három hangfal 84, 88 és 95 dB / 1 W / 1 m érzékenységgel.
Lépésről lépésre
- Minden hangfalnak 3 m-en 105 − 3 = 102 dB-lel kell szólnia.
- 1 m-en ez 102 + 9,5 = 111,5 dB.
- Ennyi dB kell az érzékenység fölé: 111,5 − érzékenység.
- Teljesítmény = 10(különbség / 10) W.
| Érzékenység | Ennyi kell még | Csúcsteljesítmény | Átlagteljesítmény (20 dB-lel kevesebb) |
|---|---|---|---|
| 84 dB | 27,5 dB | kb. 570 W | kb. 5,7 W |
| 88 dB | 23,5 dB | kb. 225 W | kb. 2,3 W |
| 95 dB | 16,5 dB | kb. 45 W | kb. 0,45 W |
Két dolgot érdemes észrevenni. Először: az átlagteljesítmény nevetségesen kicsi, még hangos zenehallgatásnál is csak néhány watt jut a hangfalba. Másodszor: a kis érzékenységű hangfalaknál a csúcsteljesítmény óriási. Csatornánként 570 W egy 84 dB-es kis polcsugárzónak több, mint amit a legtöbb ilyen hangfal elvisel, és ez nem az erősítő hibája. Az ilyen hangfalakat egyszerűen nem 105 dB-re tervezték három méterről.
Ha beéred 100 dB-es csúcsokkal (80 dB átlag, ez is hangos), a teljesítmény a harmadára esik: 180, 71 és 14 W. Egy valódi szobában pedig, ahol a szint lassabban csökken a távolsággal, gyakran nagyjából a fele is elég.
Táblázat: érzékenység és szükséges teljesítmény
Gyors becsléshez: csatornánkénti csúcsteljesítmény 3 m távolságra, két hangfallal, szabad térben, háromféle hangerőre. Az átlag mindig 20 dB-lel a csúcs alatt van. Az érzékenység 1 W-ra vonatkozik (4 Ω-nál és 2,83 V-os adatnál előbb vonj le 3 dB-t).
| Érzékenység | 95 dB-es csúcsok (75 dB átlag) | 100 dB-es csúcsok (80 dB átlag) | 105 dB-es csúcsok (85 dB átlag) |
|---|---|---|---|
| 82 dB | 90 W | 285 W | 900 W |
| 85 dB | 45 W | 143 W | 450 W |
| 88 dB | 23 W | 71 W | 225 W |
| 91 dB | 11 W | 36 W | 113 W |
| 94 dB | 6 W | 18 W | 57 W |
| 97 dB | 3 W | 9 W | 28 W |
| 100 dB | 1,4 W | 5 W | 14 W |
A táblázatból látszik, miért választanak a csatornánként 8 W-os csöves erősítők rajongói 95 dB-es vagy még érzékenyebb hangfalakat. Ezekkel a 8 W tényleg elég. Erről bővebben a Cső vagy tranzisztor? című cikkben.
Mi teszi tönkre valójában a magassugárzókat
Gyakran hallani a tanácsot: „Ne köss túl erős erősítőt a hangfalra, mert tönkreteszed.” A valóságban a hangfalakat gyakrabban egy gyenge erősítő teszi tönkre, amelyet a képességein túl hajtanak.
Hogyan jön létre a levágás
Minden erősítőnek van egy plafonja: a kimeneti feszültség nem lépheti túl a tápfeszültséget. Ha ennél jobban akarod erősíteni, a hullám csúcsai laposra vágódnak. A szinuszhullám kezd négyszögjelre hasonlítani. Ennek két következménye van:
- Felharmonikusok keletkeznek. A négyszög éles élei sok energiát hordoznak a magas frekvenciákon. Ez a hangváltón át egyenesen a magassugárzóba megy, amely a mélysugárzó teljesítményének csak töredékére készült. Egy átlagos magassugárzó folyamatosan csak néhány wattot bír.
- Nő az átlagteljesítmény. A levágott jel csúcstényezője kisebb, az átlag közelebb kerül a csúcshoz. Egy teljesen levágott négyszögjel kétszer annyi teljesítményt visz, mint egy azonos csúcsú szinusz. Így egy „50 W-os” erősítő akár 100 W körüli folyamatos teljesítményt is küldhet a hangfalba.
A magassugárzó tekercse túlmelegszik és kiég. Kívülről ez nem tűnik drámainak: egy nap egyszerűen eltűnnek a magasak.
De egy nagy erősítő is árthat
Illik a másik oldalt is elmondani. Egy erős erősítő, amely nem vág, szintén tönkreteheti a hangfalat, ha teljesen feltekered. A hangszóró hő- vagy mechanikai határán túli teljesítmény akkor is árt, ha tiszta. A különbség az, hogy a tiszta túlterhelést általában hallod: a basszus kezd koppanni, a hang keményedik. A levágást dinamikus zenénél nehezebb meghallani, amíg nem késő.
Gyakorlati szabály: egy tartalékkal bíró erősítő, amely sosem vág, biztonságosabb a hangfalnak, mint egy gyenge erősítő maximumon. Ha hallod, hogy a hang keményedik és torzul, vedd lejjebb. Ez nem a „kevés watt” jele, hanem annak, hogy valami a határ felé közeledik.
Hogy egy erősítő hogyan vág, az a felépítésétől is függ. A csöves erősítők lágyabban vágnak, a D osztályúak gyakran nagyon élesen, és némelyikben van limiter. Erről bővebben az Erősítőosztályok című cikkben.
Marketingwattok: PMPO, csúcs- és RMS-teljesítmény
Egy hordozható hangszóró dobozán „1000 W” áll, egy minőségi erősítőn „2 × 50 W”. Az első szám gyakran kevésbé igaz, mint a második.
| Jelölés | Mit jelent | Lehet benne bízni? |
|---|---|---|
| RMS, folyamatos teljesítmény (continuous) | a teljesítmény, amelyet az erősítő folyamatosan lead a megadott terhelésre, a megadott torzítás és sávszélesség mellett | igen, ha a feltételek meg vannak adva |
| Csúcs (peak) | rövid idejű csúcs, gyakran csak a folyamatos kétszerese | tájékoztatásnak |
| Zenei teljesítmény, „max” | rövid idejű teljesítmény egy hanggal, mielőtt a táp beesik | alig |
| PMPO | nincs rá kötelező szabvány, a számot a gyártó választja | nem |
Egy jó adat például így néz ki: 2 × 50 W 8 Ω-ra, 20 Hz–20 kHz, THD 0,1%, mindkét csatorna kivezérelve. Minden feltételnek értelme van. A „mindkét csatorna” azt jelenti, hogy a táp egyszerre bírja a kettőt. A „20 Hz–20 kHz” azt, hogy a teljesítmény mélyen is érvényes, ahol általában a legnehezebb. A „THD 1%” vagy „10%” már a levágás kezdetét jelenti; 10% THD-nél a szám több tíz százalékkal magasabb lesz.
Mellesleg az „RMS watt” fizikailag pontatlan elnevezés. Valójában az effektív (RMS) feszültségből számolt átlagteljesítményről van szó. A gyakorlatban azonban mindenki folyamatos teljesítményt ért rajta, és ez elég.
Mennyit bír a hangfal
A hangfal terhelhetőségi adatát is óvatosan kell olvasni. A hangfalnak két különböző határa van:
Hőhatár
A hangfalba küldött teljesítmény nagy része a lengőtekercsben hővé alakul. Csak egy százaléknyi töredéke, legfeljebb néhány százaléka lesz hang. A tekercs melegszik, és hosszú, hangos zenélésnél a ragasztó vagy a szigetelés feladhatja. A megadott folyamatos teljesítményt (RMS, gyakran az IEC 60268-5 vagy az AES2 szabvány szerint) órákon át, zenéhez hasonló spektrumú zajjal mérik. Tehát a hosszú távú átlagról szól, nem a rövid csúcsokról, amelyekből a hangfal nagyobbakat is elvisel.
A hőhöz kapcsolódik a termikus kompresszió is: a forró tekercs ellenállása nagyobb, kevesebb áram folyik, és a hangfal halkabban szól, mint kellene. Hangos zenélésnél ez néhány dB is lehet.
Mechanikai határ: a kitérés
Mélyen a membrán sokat mozog. Azonos hangerőn minden oktávval lejjebb négyszeres kitérés kell. Amikor a membrán túllépi a lineáris kitérést (Xmax), a torzítás meredeken nő. Még nagyobb kitérésnél a tekercs a mágnes aljába ütközik, vagy megsérülnek a felfüggesztések. Ez a határ jóval a hőhatár előtt is eljöhet, például kis mélysugárzónál és mély basszusnál.
Itt a doboz típusa sokat számít. Basszreflexben a hangolási frekvencia alatt a reflexcső már nem fékezi a membránt, és az szabadon kileng. Ezért a hangolás alatt hasznos egy szűrő, amely korlátozza a legmélyebb basszusokat (lásd Basszreflex és Zárt doboz).
Amikor a Loudsmithben dobozt tervezel, látod, meddig van rendben a hangszóród az adott dobozban: hol éri el az adatai szerint a kitérési határt, és mekkora legnagyobb hangerőt várhatsz tőle mélyen. Ez jobb mutató, mint a címkén lévő watt, mert figyelembe veszi a frekvenciát.
Hogyan párosítsd az erősítőt a hangfallal
- Bevett ajánlás, főleg a professzionális hangosításban: olyan erősítő, amelynek folyamatos teljesítménye nagyjából 1–2-szerese a hangfal folyamatos terhelhetőségének. A tartalék biztosítja, hogy az erősítő ne vágjon, te pedig arra figyelsz, hogy ne tekerd fel teljesen.
- A gyengébb erősítő nem hiba, ha nem terheled túl. Érzékeny hangfalakkal és halk zenehallgatáshoz 20–30 W bőven elég.
- Saját építésű, hangváltós doboznál a magassugárzót elsősorban a hangváltó kondenzátora és egy észszerű vágási frekvencia védi. Az alacsony, a magassugárzó rezonanciájához közeli vágási frekvencia növeli a terhelését. Erről bővebben a Hangfaldoboz-számítások című cikkben és a kézikönyvben.
Mikor mit: gyakorlati tanácsok
| Helyzet | Észszerű folyamatos teljesítmény csatornánként |
|---|---|
| Kis szoba, legfeljebb 2,5 m, 88–92 dB érzékenység, átlagos hangerő | 20–50 W |
| Nappali, 3 m, 85–88 dB érzékenység, néha hangosan | 80–200 W |
| Kis polcsugárzók 82–85 dB-lel, hangosan szeretnél hallgatni | 150 W vagy több, de hamarabb éred el a hangfal határait |
| Érzékeny hangfalak, 95 dB vagy több | 5–30 W, akár csöves is |
| Nagy helyiség, 4–5 m, házimozi, élő dob | 200 W vagy több, vagy érzékenyebb hangfalak |
- Hangosabbat szeretnél? Előbb növeld az érzékenységet (más hangfalak), vagy ülj közelebb. 3 dB az érzékenységből ingyen van, 3 dB az erősítőből dupla wattba kerül.
- Erősítőket hasonlítasz össze? 50 és 80 W között csak 2 dB a különbség. Inkább a minőség, a bemenetek és a 4 Ω-os teljesítmény alapján dönts.
- Két erősítőt hallgatással akarsz összevetni? Előbb 0,5 dB pontossággal egyenlítsd ki a hangerőt, különben a hangosabb nyer. Ebben segít az ABX vakteszt.
- Saját hangfalat tervezel? A hangszóró érzékenysége és a doboz típusa mindennél jobban befolyásolja a szükséges teljesítményt. Aktív, DSP-s konstrukciónál minden hangszórónak saját erősítője van, és limitereket is beállíthatsz (lásd Passzív vagy aktív hangváltó).
Amit érdemes megjegyezni
- Dupla watt = +3 dB. Ez csak kis lépés hangerőben. Kétszer olyan hangosan csak a tízszeres szól.
- Az érzékenység olcsóbb a wattnál. Egy 6 dB-lel érzékenyebb hangfal az erősítőteljesítmény négyötödét spórolja meg.
- Otthon átlagosan néhány watt jut a hangfalba. Nagy teljesítmény csak a rövid csúcsokhoz kell.
- A hangfalakat a levágás teszi tönkre, nem a tartalék. Egy erősebb erősítő, amelyet nem tekersz fel teljesen, biztonságosabb, mint egy gyenge maximumon.
- Csak a feltételekkel megadott folyamatos teljesítménynek higgy. A PMPO és a „max” számok semmit sem mondanak.
Ha magad építed a hangfalaidat, a legnagyobb ráhatás a te kezedben van: a hangszóró és a doboz megválasztása dönti el az érzékenységet és azt is, mennyi basszust bír. A Loudsmithben ingyen kipróbálhatod, még mielőtt az első alkatrészt megvennéd: cseréled a hangszórót vagy a dobozt, és azonnal látod az érzékenységet, a kitérést és a legnagyobb hangerőt.
Kis szótár
- Decibel (dB): egy arány logaritmikus egysége. +3 dB dupla teljesítmény, +10 dB tízszeres.
- Érzékenység: a hangfal hangereje 1 m-re előtte, 1 W vagy 2,83 V mellett.
- Impedancia: a hangfal „ellenállása” a váltakozó árammal szemben, általában 4 vagy 8 Ω, és a frekvenciával változik.
- Csúcstényező (crest faktor): a jel csúcsának és effektív értékének aránya, dB-ben.
- Tartalék (headroom): hány dB-lel az átlagszint fölött tud még szólni a rendszer torzítás nélkül.
- Levágás (clipping): az erősítő eléri a feszültségplafont, és a hullám csúcsai laposra vágódnak.
- RMS-teljesítmény: folyamatos teljesítmény a megadott feltételek mellett.
- PMPO: marketingszám kötelező szabvány nélkül.
- Xmax: a membrán lineáris kitérése, ameddig a torzítás még alacsony.
- Termikus kompresszió: hangerőcsökkenés, amikor a lengőtekercs felmelegszik.
Források: S. S. Stevens, On the Psychophysical Law (Psychological Review 1957); F. Toole, Sound Reproduction: The Acoustics and Psychoacoustics of Loudspeakers and Rooms (3. kiad., Routledge 2017); B. Katz, An Integrated Approach to Metering, Monitoring, and Leveling Practices (JAES 2000); SMPTE RP 200 (referenciaszint a moziban); IEC 60268-5 és AES2 szabványok (hangfalak terhelhetősége és adatai); FTC, Amplifier Rule, 16 CFR Part 432 (az erősítőteljesítmény megadása az USA-ban). A teljesítményszámítások sajátok.
Ingyenes eszközök: Szobatervező · Hangfalmérés · ABX vakteszt