Elektronika
A, AB vagy D osztályú erősítő?
Röviden: Az osztály betűje azt mondja meg, hogyan dolgoznak a kimeneti tranzisztorok, nem azt, hogyan szól az erősítő. Az A osztály egyszerű és tiszta, de az energia nagy részét hővé alakítja. Az AB osztály a bevált kompromisszum, erre épül a legtöbb klasszikus erősítő. A D osztály gyorsan be- és kikapcsolja a tranzisztorokat, ezért kicsi, könnyű és alig melegszik. Az első kapcsolóüzemű erősítőknek valódi gyengeségeik voltak, a rossz hírnevüket megérdemelték. A mai jó modulok (Hypex, Purifi, ICEpower) viszont ugyanolyan tisztán mérnek, mint a legjobb AB osztályú erősítők. Választáskor a betűnél többet számít a teljesítmény, az alacsony kimeneti impedancia, a kis zaj, és hogy az erősítő elbír-e a hangfaladdal.
A cikk tartalma:
- Mit jelentenek a betűk
- A osztály: mindig nyitva, mindig forró
- B osztály és a keresztezési torzítás
- AB osztály: a klasszikus kompromisszum
- D osztály: a kapcsolóüzemű erősítő
- G és H osztály
- A hatásfok grafikonon
- Példa: mennyi hő keletkezik 2 × 50 W-nál
- Miért nem bízott régen senki a D osztályban
- Hogyan mérnek a mai modulok
- Hő, méret, tömeg, ár
- Mi fontosabb az osztálynál
- Mikor melyiket
- Az erősítő és a hangfalépítés
- Amit érdemes megjegyezni
- Kis szótár
Mit jelentenek a betűk
A végerősítő kimenetén néhány teljesítménytranzisztor (vagy elektroncső) van. Ezek csapként működnek: a gyenge bemenőjelet követve erős áramot engednek a tápegységből a hangszóróba.
Az osztály azt mondja meg, a hullám melyik részét vezetik az egyes kimeneti elemek, vagyis mikor van nyitva a csap. Képzeld el a hanghullámot úgy, mint egy dombot a nulla fölött és egy gödröt a nulla alatt. Egy teljes periódus egy domb és egy gödör.
| Osztály | Mit vezet a kimeneti elem | Egy mondatban |
|---|---|---|
| A | a teljes hullámot, folyamatosan | a csap sosem zár el, csendben is folyik |
| B | pontosan a hullám felét | az egyik elem a dombokat csinálja, a másik a gödröket |
| AB | valamivel több mint a felét | mint a B, de csendben is folyik egy kis áram, hogy az átmenet átfedjen |
| C | kevesebb mint a felét | csak adókban, zenére alkalmatlan |
| D | az elem vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva | kapcsoló, amely másodpercenként százezerszer kattan |
| G, H | mint az AB | AB, amely a hangerőhöz igazítja a tápfeszültséget |
A betűk csak azt a sorrendet jelzik, ahogy a kapcsolásokat elnevezték. A D nem azt jelenti, hogy „digitális”. Egyszerűen ez volt a következő szabad betű a C után.
A osztály: mindig nyitva, mindig forró
A osztályban a kimeneti tranzisztorokon állandó nyugalmi áram folyik, amely legalább akkora, mint a hangszóróba menő legnagyobb áram. A zene ezt az áramot csak kicsit növeli és csökkenti. A tranzisztor soha nem zár le, és soha nem kell „átvennie a stafétát” egy másik tranzisztortól. Ezért az A osztály elvből a legegyszerűbb út a kis torzításhoz.
Az ára a hő. A tápegységből mindig ugyanannyi teljesítményt vesz fel, akár szól a zene, akár csend van. Ami nem jut a hangszóróba, az a hűtőbordán hővé válik. Mégpedig éppen csendben a legtöbb.
- Az egyvégű (single-ended) A osztály (egyetlen elem, ellenálláson vagy áramgenerátoron át táplálva) elméleti hatásfoka teljes teljesítményen legfeljebb 25 %.
- Az ellenütemű A osztály (két, egymással szemben dolgozó elem, push-pull), illetve a kimenőtranszformátoros vagy fojtós egyvégű kapcsolás elméleti maximuma 50 %.
- A gyakorlatban ennél kevesebb, mert a tranzisztor nem tud egészen a tápfeszültségig kivezérelni. Halk hallgatásnál a hatásfok közel nulla.
Ezért van az A osztályú erősítőknek óriási hűtőbordája, nehéz transzformátora és viszonylag kis teljesítménye. Híres példa a 10 W-os erősítő, amelyet John Linsley Hood 1969-ben közölt a Wireless World magazinban. Ma A osztályt kínál például a Pass Labs vagy az Accuphase. Sok csöves erősítő is A osztályban működik, erről bővebben az Elektroncső vagy tranzisztor című cikkben.
Ideális A osztály hatásfoka szinuszjelnél egyenesen arányos a teljesítménnyel: η = 50 % × P / Pmax (ellenütemű) vagy 25 % × P / Pmax (egyvégű). A teljes teljesítmény tizedénél tehát az ellenütemű A osztály hatásfoka mindössze 5 %.
B osztály és a keresztezési torzítás
A B osztály egyszerűen oldja meg a hő gondját. Két tranzisztor osztozik a munkán: a felső a dombok alatt nyomja az áramot a hangszóróba, az alsó a gödrök alatt húzza vissza. Csendben nem folyik semmi. Az ideális B osztály teljes teljesítményen π/4, azaz kb. 78,5 % hatásfokot ér el.
A gond a staféta átadásánál van. A bipoláris tranzisztor csak akkor kezd nyitni, amikor a bázis és az emitter között kb. 0,6 V feszültség van. A nulla körül, amikor az egyik tranzisztor már befejezte, a másik pedig még nem kezdte el, egyik sem vezet rendesen. A hullámban egy kis „lépcső” keletkezik. Ezt hívják keresztezési torzításnak (angolul crossover distortion).
A keresztezési torzítás három okból alattomos:
- Halk lejátszásnál a legrosszabb. A lépcső mindig ugyanakkora, ezért gyenge jelnél a hullám nagyobb részét teszi ki. A szokásos torzítás ezzel szemben teljes teljesítményen a legnagyobb.
- Magas felharmonikusokat kelt. A hullám éles törése az eredetinél jóval magasabb hangokat ad hozzá, és ezeket a fül sokkal érzékenyebben hallja érdességnek, mint a csúcsok enyhe lekerekedését.
- Teljes teljesítményen mérve könnyen elsiklasz fölötte. Egy erősítő, amely szép „0,1 % 50 W-nál” értéket mutat, 0,1 W-nál sokkal rosszabbul torzíthat.
Ezért a tiszta B osztályt a hifiben szinte sosem használják.
AB osztály: a klasszikus kompromisszum
Az AB osztály egy B osztály, amelyhez kis nyugalmi áramot adnak, jellemzően néhány tíz és néhány száz milliamper között. Így a nulla körül mindkét tranzisztor kissé nyitva van, és simán adják át egymásnak a stafétát. A lépcső eltűnik, vagy akkorára zsugorodik, hogy a visszacsatolás könnyen elnyomja.
- Halk lejátszásnál az erősítő gyakorlatilag A osztályban dolgozik, hangosnál B osztályban.
- A hatásfok teljes teljesítményen a gyakorlatban 50–70 % körül van, a tervezéstől és a terheléstől függően.
- A nyugalmi áramot be kell állítani, és stabilan kell tartani akkor is, amikor a tranzisztorok felmelegszenek. Erre egy olyan áramkör szolgál, amelynek tranzisztora a hűtőbordára van szerelve. Túl kis áram visszahozza a keresztezési torzítást, túl nagy fölöslegesen melegít, és bipoláris tranzisztoroknál paradox módon akár rontja is a torzítást. Douglas Self az erősítőtervezésről szóló könyvében részletesen foglalkozik a témával.
A 70-es évektől napjainkig a legtöbb integrált erősítő és rádióerősítő AB osztályra épül. Egy jól megtervezett AB osztály kiválóan mér, és bevált, robusztus technika.
D osztály: a kapcsolóüzemű erősítő
A D osztály egészen máshogy fog hozzá. A kimeneti tranzisztorok soha nincsenek „kicsit nyitva”. Vagy teljesen be vannak kapcsolva, vagy teljesen ki. A bekapcsolt tranzisztor ellenállása nagyon kicsi, így szinte nem esik rajta feszültség. A kikapcsolton szinte nem folyik áram. Mindkét állapotban kicsi a feszültség és az áram szorzata, vagyis a hő.
Hogyan lesz a kattogásból zene? A legelterjedtebb módszer az impulzusszélesség-moduláció (PWM). Az erősítő a zenét egy gyors háromszögjellel hasonlítja össze, amelynek frekvenciája jellemzően néhány száz kilohertz. Amikor a zene a háromszög fölött van, a kimenet a pozitív feszültségre kapcsol, egyébként a negatívra. Négyszögimpulzusok keletkeznek, amelyek szélessége követi a zenét: a dombnál a pozitív impulzusok szélesek, a gödörnél keskenyek.
A tranzisztorok után egy kimeneti szűrő következik, általában egy tekercs és egy kondenzátor (LC szűrő), 30 és 100 kHz közötti határfrekvenciával. Ez átengedi a zenét, a gyors kapcsolgatást pedig kiszűri. Így a hangszóró sima jelet kap. Olyan ez, mint egy fényerő-szabályzó izzóval: az izzó nagyon gyorsan villog, de a szem csak az átlagos fényerőt látja.
A lényeg, hogy a D osztály továbbra is analóg erősítő. Az impulzus szélessége folyamatosan változik, nem lépcsőkben. Egyes erősítők digitális bemenetet fogadnak és közvetlenül a számokból modulálnak, de ez más dolog, mint maga a D osztály.
A jó modulok hatásfoka teljes teljesítményen 90 % körül vagy afölött van. Veszteség magánál a kapcsolásnál keletkezik (a tranzisztor egy pillanatig a két állapot között jár), a bekapcsolt tranzisztor ellenállásán és a szűrő tekercsében. Csendben is kapcsolgat, ezért az erősítő üresjárásban is fogyaszt néhány wattot.
G és H osztály
Ezek továbbfejlesztett AB osztályok, amelyek nem kapcsolgatással, hanem más módon spórolnak a hővel:
- A G osztálynak két vagy több tápfeszültség-szintje van. Halk lejátszásnál az alacsony feszültségről működik, és keveset veszít. A csúcsoknál egy pillanatra rákapcsolja a magasabb feszültséget.
- A H osztály folyamatosan változtatja a tápfeszültséget, hogy kis tartalékkal kövesse a zenét.
Hangzásban az eredmény az AB osztálynak felel meg, csak kevésbé melegszik. Főleg nagy teljesítményű professzionális erősítőkben használják. Vigyázz, a gyártók nem mindig ugyanúgy használják ezt a két betűt, és néha fel is cserélik őket.
A hatásfok grafikonon
Az osztályokat legjobban a hatásfokon keresztül lehet összevetni, vagyis hogy a konnektorból felvett teljesítmény mekkora része jut a hangszóróba. A grafikon megmutatja, hogyan változik ez a hangerővel. A bal szél a fontos: átlagos hallgatásnál az erősítő az idő nagy részében teljesítményének csak néhány százalékán jár. Hogy valójában hány watt kell, arról a Hány watt kell valójában? című cikkben olvashatsz.
A teljesítmény 10 %-ánál az ideális B osztály hatásfoka kb. 25 %, az ellenütemű A osztályé 5 %, a tipikus D osztályé 80 % körül van. A teljesítmény 1 %-ánál, ami egy csendes esti hallgatásnál megszokott, ezek az értékek kb. 8 %, 0,5 % és 30 %. Halk lejátszásnál a D osztály is kevésbé hatékony, mert az állandó üresjárási vesztesége ilyenkor nagyobb, mint maga a leadott teljesítmény. Abszolút wattban azonban ez még mindig kevés.
Példa: mennyi hő keletkezik 2 × 50 W-nál
Vegyünk egy 2 × 50 W-os sztereó erősítőt 8 Ω-ra. Számoljuk ki, mennyi hőt termel teljes teljesítményen, halk lejátszásnál (2 × 1 W) és csendben.
Csúcsfeszültség 50 W-nál 8 Ω-on: U = √(2 × 50 × 8) ≈ 28,3 V, ezért a táp ±28,3 V (ideálisan, tartalék nélkül).
Ellenütemű A osztály: a tápból mindig 2 × Pmax = 100 W megy csatornánként, a zenétől függetlenül.
B osztály: a tápból felvett teljesítmény P = (2/π) × Utáp × Icsúcs. Teljes teljesítményen (I = 28,3 / 8 ≈ 3,54 A) ez kb. 63,7 W, 1 W-nál (U = 4 V, I = 0,5 A) kb. 9 W csatornánként.
Hő = felvett teljesítmény − a hangszóróba jutó teljesítmény.
| Osztály | Hő 2 × 50 W-nál | Hő 2 × 1 W-nál | Hő csendben |
|---|---|---|---|
| A (ellenütemű, ideális) | 100 W | 198 W | 200 W |
| B (ideális) | 27 W | 16 W | 0 W |
| AB (valódi, tájékoztató érték) | 40–60 W | 20–30 W | 5–20 W |
| D (tipikus, 90 % teljes teljesítményen) | kb. 11 W | kb. 2–5 W | kb. 2–5 W |
Mi következik ebből:
- Az A osztály csendben melegszik a legjobban. Az ideális változat 200 W-ot alakít hővé, akkor is, ha semmi sem szól. Egy valódi 2 × 50 W-os A osztályú erősítőnek ennél is több kell, gyakran 250–400 W a konnektorból, folyamatosan, ami olyan, mint egy kis radiátor. Ezért nyom egy ilyen erősítő 20–40 kg-ot, főleg a hűtőbordák és a transzformátor miatt.
- A B és az AB osztály valahol középen melegszik a legjobban. Az ideális B osztály vesztesége a teljes teljesítmény kb. 40 %-ánál a legnagyobb, 4/π² × Pmax, vagyis kb. 20 W csatornánként. Erre méretezik a hűtőbordát.
- A D osztály 2 × 50 W-nál kb. 11 W hőt termel, tízszer kevesebbet, mint az A osztály. Bordázott hűtő helyett beéri egy alumíniumlappal.
A valódi AB és D osztályra vonatkozó értékek tájékoztató jellegűek. Függnek a nyugalmi áramtól, a feszültségtartaléktól, a tápegységtől és az adott konstrukciótól.
Miért nem bízott régen senki a D osztályban
A kapcsolóüzemű erősítő ötlete régi, már az 50-es években leírták. Az első próbálkozások, hogy a 60-as években piacra dobják, például a Sinclair X-10 építőkészlet, műszakilag nem jöttek be: az akkori tranzisztorok lassan kapcsoltak, és nagy volt a torzítás. Olcsó és elég gyors MOSFET-ek csak később jelentek meg, és a D osztály az ezredforduló táján terjedt el tömegesen. Az első generációnak valódi problémái voltak, amelyeket a rajongók hallottak, a mérések pedig igazoltak:
- Hangfaltól függő frekvenciamenet. A kimeneti LC szűrőt egy adott terhelésre hangolják, például 8 Ω-ra. A hangszóró viszont nem állandó ellenállás, az impedanciája a frekvenciával változik. Ha a visszacsatolás a jelet a szűrő előtt vette, a szűrő kívül maradt az ellenőrzésen. Nagy impedanciára a magasban néhány dB-es kiemelést adhatott, kicsire viszont esést. Ugyanaz az erősítő így más-más hangfallal másképp szólaltatta meg a magasakat.
- Nagyobb kimeneti impedancia a magasban. A szűrő tekercse sorba van kötve a hangszóróval. Az impedanciája a frekvenciával nő, így az erősítő éppen ott „fogja” rosszabbul a hangszórót, ahol a magassugárzó dolgozik.
- Nagyfrekvenciás maradék és zavarok. A kimeneten megmaradt a kapcsolás maradéka, több tíz–száz millivolt több száz kilohertzen. Nem hallható, de zavarhatta a mérőműszert, a rádióvételt vagy a következő készülékeket. Az olcsó mérések aztán értelmetlen számokat mutattak.
- A frekvenciával és a hangerővel növekvő torzítás, amikor a visszacsatolás a magas hangokon már nem volt elég.
Innen ered a hírnév, hogy „a D osztály mélynyomóba való, nem zenére”. Az első termékek egy részére ez igaz is volt.
Hogyan mérnek a mai modulok
A fordulatot azok a konstrukciók hozták, amelyek a visszacsatolást csak a kimeneti szűrő után veszik le. Így a visszacsatolás azt „látja”, ami ténylegesen a hangszóróba megy, és kijavítja a szűrő hibáit. Az eredmény:
- Hypex (Hollandia): Bruno Putzeys tervező UcD, majd NCore moduljai. Ezekre épül a FusionAmp is, amelyről a Hypex FusionAmp című cikk szól.
- Purifi (Dánia): az Eigentakt modulok, Bruno Putzeys és Lars Risbo tervei. A valaha legjobban mérő végfokok közé tartoznak.
- ICEpower: a Bang & Olufsenből vált ki, moduljai sok aktív hangfalban és erősítőben megtalálhatók.
E márkák jó moduljainál a független mérések ezt mutatják:
- a torzítás és a zaj szokásos hallgatási szinten a százalék ezredrészeinek nagyságrendjében vagy az alatt van, tehát mélyen a hallásküszöb alatt,
- a frekvenciamenet különböző terheléseken a hallható sávban csak tört dB-lel változik,
- a kimeneti impedancia az ohm századrészeiben mérhető, mint egy jó AB osztálynál.
Méréskor az analizátor elé egy olyan szűrő kell, amely levágja a kapcsolási maradékot (például az Audio Precision AUX-0025). Enélkül a D osztály torzítása indokolatlanul rossznak tűnik.
Ez nem jelenti azt, hogy minden D osztály jó. Az olcsó panelek olyan chipekkel, mint a Texas Instruments TPA3116 vagy TPA3255, szólhatnak tisztességesen, de némelyiknek terheléstől függő a frekvenciamenete, nagyobb a zaja vagy gyengébb a tápja. Ugyanaz érvényes, mint az AB osztálynál: a konkrét konstrukció és a mérései döntenek, nem a betű.
Hő, méret, tömeg, ár
| A | AB | D | |
|---|---|---|---|
| Hatásfok teljes teljesítményen | 20–50 % | 50–70 % | 85–95 % |
| Hő halk lejátszásnál | maximális | közepes | kicsi |
| Hűtőborda | óriási | közepes | kicsi vagy nincs |
| Tipikus tömeg 2 × 100 W-nál | ritka, több tíz kg | 10–20 kg | 1–5 kg |
| Tipikus teljesítmény | 2 × 50 W-ig | több száz W-ig | néhány W-tól több ezer W-ig |
| Készenléti fogyasztás | magas | közepes | alacsony |
| A rossz konstrukció fő kockázata | kevés teljesítmény, zaj a tápból | keresztezési torzítás | terheléstől függő frekvenciamenet, zavarok |
Árban (tájékoztató jelleggel): egy kis D osztályú erősítő TI chippel kb. 50–150 €-tól indul. A Hypex vagy Purifi modulos kész erősítők nagyjából 500 €-tól több ezer euróig kerülnek. Tisztességes AB osztályt néhány száz euróért veszel. Egy értelmes teljesítményű A osztály a hűtőbordák, a transzformátor és a ház miatt elvből drága, többnyire több ezer euró.
A nehéz transzformátorra AB és A osztálynál valóban szükség van. A D osztályt gyakran kapcsolóüzemű tápegységgel párosítják, ezért könnyű. A tömeg tehát már nem a minőség mércéje, csak annak, hogyan bánik az erősítő az energiával.
Mi fontosabb az osztálynál
Ha az erősítő a képességei határain belül dolgozik, a jól megtervezett A, AB és D osztály vakteszten általában megkülönböztethetetlen. A ténylegesen hallható különbségek többnyire ezekből adódnak:
1. Elég teljesítmény
Az az erősítő, amely túlvezérlődik és levágja a csúcsokat, osztálytól függetlenül rosszul szól. A zene csúcsai 10–20 dB-lel az átlag fölött vannak, ezért fontos a tartalék. A számítás a Hány watt kell valójában? című cikkben található.
2. Alacsony kimeneti impedancia
A hangfal és az erősítő kimeneti impedanciája feszültségosztót alkot. A hangfal impedanciája a frekvenciával változik, így nagy kimeneti impedanciánál az egyes hangok hangereje is változik.
A hangfal impedanciája 4 Ω (minimum) és 30 Ω (a mélysugárzó rezonanciája) között mozog.
Erősítő 0,05 Ω kimeneti impedanciával: 4 / 4,05 → −0,11 dB, 30 / 30,05 → −0,01 dB. A különbség 0,1 dB, nem hallható.
Erősítő 2 Ω kimeneti impedanciával (egyes csöves erősítőkre jellemző): 4 / 6 → −3,5 dB, 30 / 32 → −0,6 dB. A különbség kb. 3 dB, ami a tonális egyensúly jól hallható változása.
Ez az egyik fő oka annak, hogy egyes csöves erősítők ugyanazzal a hangfallal másképp szólhatnak. Az értéket gyakran csillapítási tényezőként (damping factor) adják meg = 8 Ω / kimeneti impedancia. Nagyjából 20–50 fölött a további növelés gyakorlatilag semmit sem változtat.
3. Kis zaj
Érzékeny hangfalakkal, például tölcsérekkel vagy 95 dB feletti érzékenységű szélessávú hangszórókkal, az erősítő zaja egy méterről is hallható sziszegés lehet. Keresd az 1 W-ra vonatkoztatott jel-zaj viszonyt vagy a mikrovoltban megadott zajadatot. Egy jó erősítő kimeneti zaja néhány tíz mikrovolt nagyságrendű.
4. Stabilitás és áram valódi terhelésre
A hangfal nem ellenállás. Van induktivitása, ott van a hangváltó kapacitása, és az impedanciája egyes frekvenciákon a névleges érték alá esik. Egy jó erősítőnek:
- elég áramot kell adnia 4 Ω-ra, esetleg az impedancia-minimumon 3 Ω-ra is,
- stabilnak kell maradnia kapacitív terhelésen, például elektrosztatikus hangfalakkal vagy hosszú kábelekkel,
- a frekvenciamenetének függetlennek kell lennie a terheléstől.
A „8 Ω-os ellenállásra” végzett mérések ezt nem mutatják meg. Segítenek a 4 Ω-os mérések, a szimulált hangfalterheléssel végzett mérések, vagy annak ellenőrzése, hogy a teljesítmény 4 Ω-on közel megduplázódik-e.
Mikor melyiket
- A legtöbb zenét akarod a pénzedért, kevés hővel és kis dobozban: D osztály jó modullal (Hypex, Purifi, ICEpower), vagy egy minőségi D osztályú integrált erősítő. A mai árak mellett ez az ésszerű alapválasztás.
- Aktív hangfalat vagy mélynyomót építesz: D osztály. Az erősítő a dobozba van beépítve, ahol kevés a hely és kevés a levegő a hűtéshez.
- Klasszikus integrált erősítőd van, vagy ilyet veszel: egy jó AB osztály teljesen rendben van. Nem kell lecserélned csak a betű miatt.
- A osztály: ha élvezed az egyszerűségét, magad akarod megépíteni, érzékeny hangfalaid vannak, és nem zavar a hő meg a villanyszámla. Ez a konstrukció iránti szeretetből fakadó választás, nem a jó hang feltétele.
- Elektroncsövek: külön téma, saját kompromisszumokkal, lásd Elektroncső vagy tranzisztor.
Bármelyik osztálynál vásárlás előtt nézd meg a független méréseket: a torzítást kis és nagy teljesítményen, a teljesítményt 4 Ω-on, a zajt és a frekvenciamenetet különböző terheléseken. Ha tudni akarod, valóban hallasz-e különbséget, hasonlítsd össze az erősítőket vakon, azonos hangerőn, például az ABX vakteszt oldalán leírtak szerint. A hangerőt tized dB-re pontosan kell kiegyenlíteni, különben mindig a hangosabb „nyer”.
Az erősítő és a hangfalépítés
Amikor a Loudsmith segítségével hangfalat tervezel, az erősítő osztálya csak közvetve számít:
- Passzív hangfal: nézd meg a számított impedanciát. Ha a minimum nagyjából 3 Ω alá esik, olyan erősítő kell, amely bírja a kis terhelést. Ez AB-re és D-re egyaránt igaz. A passzív és aktív hangfalakról bővebben a Passzív vagy aktív hangváltó című cikkben olvashatsz.
- Az alkalmazás számításai feszültséggenerátort feltételeznek, vagyis szinte nulla kimeneti impedanciájú erősítőt. Egy 1–3 Ω-os csöves erősítővel a valódi frekvenciamenet eltérő lesz, főleg a mélysugárzó rezonanciája és a hangváltó körül.
- Aktív hangfal: egy beépített, DSP-s D osztályú modul (például a Hypex FusionAmp) megspórolja a hangváltót és a külső erősítőt is. Minden hangszórónak saját csatornája van, ami a teljesítményigényt is egyszerűbbé teszi.
- Hűtés a dobozban: a D osztály is melegszik. A hátlapon lévő panelnek kívül szabad helyre van szüksége, és belülről nem szabad csillapítóanyaggal letakarni.
- Mérés: ha kapcsolóüzemű erősítővel méred a hangfalat, a kapcsolási maradék zavarhat egyes hangkártyákat. Többnyire ez nem gond, de ha hangkártyával méred az impedanciát, inkább használj lineáris erősítőt vagy jó bemeneti szűrővel rendelkező kártyát.
Amit érdemes megjegyezni
- A betű a hőről szól, nem a hangról. Az osztály azt határozza meg, hogyan dolgoznak a kimeneti tranzisztorok, és mennyi energiát alakítanak hővé.
- Az A osztály éppen csendben melegszik a legjobban. Egy 2 × 50 W-os A osztályú sztereó erősítő folyamatosan olyan, mint egy kis radiátor.
- A D osztály rossz hírneve a múlté. A kimeneti szűrő utáni visszacsatolású modulok ugyanolyan tisztán mérnek, mint a legjobb AB osztály.
- A betűnél többet számít a teljesítmény, a kimeneti impedancia, a zaj és a 4 Ω elbírása.
- Vakon és azonos hangerőn hasonlíts össze. Különben mindig a hangosabb nyer.
Hangfalépítéskor az a jó hír, hogy nem kell egy konkrét erősítőhöz kötnöd magad. Tervezz a Loudsmith segítségével olyan dobozt, amelynek ésszerű az impedanciája és nem esik túl alacsonyra, és bármelyik tisztességes osztályú erősítővel jól fog szólni.
Kis szótár
- Erősítőosztály: az a mód, ahogyan a kimeneti tranzisztorok vagy elektroncsövek dolgoznak.
- Nyugalmi áram (bias): az az áram, amely csendben is folyik a kimeneti elemeken.
- Hatásfok: a felvett teljesítmény hány százaléka jut a hangszóróba. A többi hő.
- Keresztezési torzítás: lépcső a hullámban, amikor a B osztályú tranzisztorok átadják egymásnak a munkát.
- Ellenütemű kapcsolás (push-pull): két kimeneti elem dolgozik egymással szemben, az egyik a pozitív, a másik a negatív félhullámon.
- PWM: impulzusszélesség-moduláció. Az információ az impulzusok szélességében rejlik.
- Kimeneti szűrő: tekercs és kondenzátor a D osztályú fokozat után, amelyek eltávolítják a kapcsolgatást.
- Visszacsatolás: a kimenet egy része visszajut a bemenetre, és az erősítő kijavítja a saját hibáit.
- Kimeneti impedancia: az erősítő belső ellenállása, amely sorba kapcsolódik a hangszóróval.
- Csillapítási tényező: a hangfal névleges impedanciája osztva az erősítő kimeneti impedanciájával.
- MOSFET: nagyon gyorsan kapcsolni képes tranzisztortípus. A mai D osztályú erősítők alapja.
Források: D. Self, Audio Power Amplifier Design (Focal Press/Routledge, több kiadás); B. Cordell, Designing Audio Power Amplifiers (McGraw-Hill 2011, 2. kiad. Routledge 2019); J. Linsley Hood, Simple Class A Amplifier (Wireless World 1969); B. Putzeys, Simple Self-Oscillating Class D Amplifier with Full Output Filter Control (AES Convention 2005); K. Nielsen, Audio Power Amplifier Techniques with Energy Efficient Power Conversion (doktori értekezés, DTU 1998); a Hypex, a Purifi, az ICEpower és a Texas Instruments adatlapjai. A hatásfok, a hő és a kimeneti impedancia számításai saját számítások, a D osztály görbéje tipikus modell.
Ingyenes eszközök: Szobatervező · Hangfalmérés · ABX vakteszt