Teremakusztika
Mélynyomó: egy se, egy vagy kettő?
Röviden: A mélynyomó nem csak „több basszus”. Jól bekötve tehermentesíti a fő hangfalakat, engedi, hogy oda tedd őket, ahol a középtartomány jól szól, a basszust pedig oda viszi, ahol a helyiség a legkevésbé rontja el. Otthon a basszus legnagyobb gondja nem a hangfal, hanem a helyiség módusai: ugyanaz a hang a szoba különböző pontjain akár 20 dB-lel is eltérő hangerővel szól. Egy jól elhelyezett mélynyomó egy ponton javít ezen. Két mélynyomó a megfelelő helyeken a Harman kutatásai szerint egyszerre több ülőhelyen is kiegyenlíti a basszust. Mérés és beállítás nélkül viszont még egy drága mélynyomó is gyakran rosszabbul szól, mint ha nem lenne.
A cikk tartalma:
- Mit ad a mélynyomó
- 200 Hz alatt a helyiség dönt
- Miért szól jobban kettő, mint egy
- Hová tedd
- Keresztezési frekvencia
- Fázis és késleltetés
- Hangerő és mérés REW-vel
- Zárt doboz vagy basszreflex
- Méret kontra mélység
- Sztereó vagy mono basszus
- Házimozi: LFE és basszuskezelés
- Saját mélynyomó a Loudsmith-szel
- Mikor melyik
- Amit érdemes megjegyezni
- Kis szótár
Mit ad a mélynyomó
A mélynyomó csak a legmélyebb hangokra való hangfal, általában 20 Hz-től 80–120 Hz-ig. Nagy hangszórója, saját erősítője és egy szűrője van, amely csak a basszust engedi át. Három dolgot ad, és ezek közül csak az első az, amire a legtöbben gondolnak.
- Mélyebb basszus. Egy 15 cm-es mélysugárzós polcsugárzó 50–60 Hz körül elfogy. A basszusgitár legmélyebb húrja 41 Hz, az öthúrosé 31 Hz, az orgona, a filmes robbanások és az elektronikus zene pedig 20 Hz alá is lemegy. Ezeket a hangokat egy kis hangfal nem szólaltatja meg, akárhogy hajtja is az erősítő.
- Tehermentesíti a fő hangfalakat. A membrán legnagyobb kitérését a legmélyebb basszus követeli meg. Ha ezt kiszűröd a fő hangfalakból, a mélysugárzójuk sokkal kevesebbet mozog, a középtartományban is kevésbé torzít, az erősítőnek pedig több tartaléka marad. A kis hangfalak így nagyobb hangerőt is elbírnak.
- Szabadabb elhelyezés. A fő hangfalakat oda teszed, ahol jó a sztereó kép. A basszus a mélynyomóból jön, amely ott áll, ahol a helyiség a legkevésbé rontja el. Ez a két hely szinte soha nem esik egybe, és éppen ezért hasznos a mélynyomó a nagy álló hangfalak mellett is.
Miért nem hallani, honnan jön a basszus? Körülbelül 80 Hz alatt a hanghullám hosszabb 4 méternél, vagyis jóval nagyobb a fejnél. A fülnek nincs mi alapján irányt meghatároznia. A mélynyomó csak akkor árulja el magát, ha magasabb frekvenciákat is szól, ha torzít (a felharmonikusokat már be tudod határolni), vagy ha valami zörög a szobában.
200 Hz alatt a helyiség dönt
Párhuzamos falak között a hang oda-vissza verődik. Ha a falak közti távolságba pontosan fél hullámhossz (vagy annak többszöröse) fér bele, állóhullám jön létre, szakszóval a helyiség módusa. Egyes pontokon a hullámok összeadódnak és a hang dübörög, máshol kioltják egymást és a hang szinte eltűnik. Részletesen A helyiség veled együtt szól című cikk magyarázza el.
Axiális módus két, L távolságra lévő fal között: f = n · c / (2 · L), ahol c = 343 m/s és n = 1, 2, 3…
5 × 4 × 2,5 m-es szoba: hosszban 34, 69, 103 Hz; szélességben 43, 86, 129 Hz; magasságban 69, 137 Hz.
A határ, amely felett a módusok egyenletes utózengéssé olvadnak össze (Schroeder-frekvencia): f ≈ 2000 · √(T60 / V). V = 50 m³ és T60 = 0,4 s utózengés esetén: 2000 · √(0,008) ≈ 180 Hz.
Egy átlagos nappaliban tehát ez a szabály: 150–200 Hz alatt nem a hangfal határozza meg, mit hallasz a helyeden, hanem a helyiség. Ha néhány tíz centivel arrébb tolod a fotelt vagy a hangfalat, az többet változtat a basszuson, mint egy hangfalcsere. Az equalizer sem old meg mindent: egy módus csomópontjában lévő mély völgy olyan hely, ahol a hullámok kioltják egymást. Ha több teljesítményt adsz, mindkét hullámot erősíted, és továbbra is kioltják egymást.
Miért szól jobban kettő, mint egy
Todd Welti, a Harman kutatócsoportjának tagja (ahol Floyd Toole is dolgozott), 2002 körül kiszámolta és megmérte, hogyan befolyásolja a mélynyomók száma és helyzete a basszust egy téglalap alakú szobában. Nem azt vizsgálta, hogyan szól egyetlen fotel, hanem azt, hogy mennyire különbözik a basszus több ülőhely között. Az eredmény, amelyet aztán Allan Devantierrel az AES folyóiratában is továbbfejlesztett, ma az ajánlások alapja:
- Egy mélynyomó egy helyen jó basszust ad, de a szomszéd ülésen egészen más lehet.
- Két mélynyomó szemközti falak közepén, vagy négy (a sarkokban vagy mind a négy fal közepén) jelentősen csökkentette a helyek közti különbségeket.
- Négynél több már alig javított.
Az elv egyszerű. Egy módus, amelynek az első és a hátsó falon ellentétes a fázisa, a két mélynyomótól két egyforma, de ellentétes irányú „lökést” kap, így egyáltalán nem gerjed be. A fal közepén álló mélynyomó pedig azoknak a módusoknak a csomópontjában van, amelyeknek középen nullájuk van, így azokat sem gerjeszti. Kevesebb begerjedt módus kevesebb púpot és völgyet jelent, amelyek helyről helyre változnak.
A modell leegyszerűsített (a valódi falak eltérően engedik át és nyelik el a basszust), de a lényeget megmutatja. Egy mélynyomóval minden helynek más mély völgyei vannak. Kettővel a helyek hasonlítanak egymásra, a megmaradt púpok pedig mindenkinél ugyanazok. Ebből jön a gyakorlati előny: a közös púpot egy equalizerrel egyszerre minden helyen ki lehet simítani. Egy mélynyomónál az equalizer egy helyet javít, a többit pedig gyakran elrontja.
A korrektség kedvéért két dolgot hozzá kell tenni. Az eredmény függ a helyiségtől és attól, hol ülnek. Ha mindig ugyanazon a helyen ülsz, egy jól elhelyezett mélynyomó equalizerrel is elég lehet. A sarokban pedig ugyanakkora jellel több basszust ad a mélynyomó (a modellünkben kb. 5 dB-lel), mert egyszerre gerjeszti az összes módust. A falak közepén álló két mélynyomónak tehát valamivel több teljesítmény kell.
Hová tedd
Sarok: a legtöbb basszus, a legkevesebb rend
Minden közeli fal visszaveri a basszust, és ez összeadódik a közvetlen hanggal. Fal mellett a legmélyebb basszus hangereje kb. 6 dB-lel nő, sarokban (két fal és a padló) elméletben akár 18 dB-lel a szabad térhez képest, a gyakorlatban kevesebbel. Ezért népszerű a sarok: a mélynyomó kisebb teljesítménnyel szól mélyebben és hangosabban. Csakhogy a sarokban minden módusnak maximuma van, így a mélynyomó a sarokból gerjeszti őket a legjobban. A sarok jó kiindulópont, de nem mindig a legjobb eredmény.
A „mászkálós” trükk
Az akusztika mindkét irányban működik: ha a mélynyomót az A pontra teszed, és te a B pontban ülsz, ugyanazt hallod, mintha a mélynyomó a B-ben állna, te pedig az A-ban ülnél. Erre épül egy ismert trükk, angolul subwoofer crawl:
- Tedd a mélynyomót a saját ülőhelyedre, ideális esetben fejmagasságba.
- Indíts el egyenletes basszusú zenét vagy 20–120 Hz-re korlátozott rózsaszín zajt.
- Mássz végig a szobán azokon a helyeken, ahol a mélynyomó állhatna, a füleddel a padló közelében.
- Ahol a basszus a legegyenletesebb, nem a leghangosabb, oda tedd a mélynyomót.
A trükk gyors és nem kerül semmibe. Pontosabb, ha mikrofonnal több helyzetet is megmérsz, erről lentebb lesz szó. A helyzeteket előre is kiszámolhatod a helyiségtervezőben, amely a legkiegyenlítettebb basszusú helyeket keresi.
Két mélynyomó
Ha lehet, az első és a hátsó fal közepére, vagy az oldalfalak közepére. Ha a bútorok nem engedik, próbáld a szemközti sarkokat, vagy az egyiket elöl, a másikat hátul. Mindkettőt állítsd azonos hangerőre, aztán finomhangold méréssel.
Keresztezési frekvencia
A keresztezési frekvencia határozza meg, hol hallgatnak el a fő hangfalak, és hol kezd a mélynyomó. A szokásos tartomány 60–100 Hz.
- A 80 Hz a THX által a házimozihoz bevezetett szabvány. Elég alacsony ahhoz, hogy a mélynyomót ne lehessen bemérni, és elég magas ahhoz, hogy a kis hangfalakat is tehermentesítse. Általában meredek aluláteresztő szűrő jár hozzá a mélynyomónak, és enyhébb felüláteresztő a fő hangfalaknak.
- Alacsonyabban (50–60 Hz) akkor van értelme, ha nagy hangfalaid tisztán és mélyre szólnak, vagy ha a mélynyomónak messze és a középtől távol kell állnia.
- Magasabban (100–120 Hz) csak nagyon kis szatelliteknél. Itt már megkockáztatod, hogy a mélynyomót külön hangforrásként hallod, főleg ha oldalt áll.
Ökölszabály: a keresztezést tedd kb. egy oktávval a fő hangfalak alsó határfrekvenciája (F3) fölé, hogy a szűrő ott dolgozzon, ahol a hangfalak még egyenesen szólnak. Egy F3 = 45 Hz-es hangfalat jól lehet 80–90 Hz-en keresztezni. Ha jobban meg akarod érteni, hogyan működik a keresztezés, olvasd el a passzív és aktív hangváltókról szóló cikket.
Vigyázz a dupla szűrésre: ha az AV-receivernek és a mélynyomónak is van saját aluláteresztő szűrője, a szűrők összeszorzódnak, és a keresztezés környékén völgy keletkezik. Ha receiveren keresztül kötöd be, a mélynyomó szűrőjét állítsd maximumra vagy „LFE/bypass” állásba, a keresztezést pedig bízd a receiverre.
Fázis és késleltetés
A keresztezési frekvencia környékén a mélynyomó és a fő hangfalak együtt szólnak. Ha a hullámaik ugyanabban az időben és irányban érnek hozzád, összeadódnak. Ha el vannak tolódva, részben kioltják egymást, és a keresztezésnél bemélyedés keletkezik. Az eltolódást három dolog okozza: a távolság, a szűrők (minden szűrő késleltet, a meredek jobban) és digitális mélynyomónál a DSP-ben zajló feldolgozás is.
Példa: a mélynyomó 1,5 m-rel messzebb van, mint a fő hangfalak.
Késleltetés: 1,5 / 343 ≈ 4,4 ms. Egy periódus 80 Hz-en 1 / 80 = 12,5 ms.
Fáziseltolás: 4,4 / 12,5 · 360° ≈ 126°. Ez már elég egy jól hallható bemélyedéshez a keresztezésnél.
A mélynyomón ezt a fázis forgatógombbal (0–180°), polaritáskapcsolóval vagy a DSP-ben a késleltetés beállításával lehet korrigálni. Az AV-receivernek a távolságokat adod meg, a késleltetést pedig maga számolja ki. Ne feledd azonban, hogy a szűrők saját késleltetést is hozzáadnak, amiről a receiver nem tud, ezért a mérés mindig pontosabb.
Egyszerű teszt számítógép nélkül: játssz le egy szinuszhangot a keresztezési frekvencián, és tekerd a fázist, amíg a hallgatási helyen a leghangosabb nem lesz. Pontosabb teszt méréssel: fordítsd meg a mélynyomó polaritását. Jól összehangolt rendszernél a keresztezésnél mély völgy keletkezik. Minél mélyebb, annál jobban voltak összehangolva az átkapcsolás előtt. Utána állítsd vissza a polaritást.
Hangerő és mérés REW-vel
A leggyakoribb hiba a túl hangosra állított mélynyomó. Az első napokban tetszik, aztán a basszus fárasztani kezd és „dübörög”. A helyes hangerő az, amelynél nem is veszed észre a mélynyomót, amíg ki nem kapcsolod.
A méréshez elég az ingyenes REW (Room EQ Wizard) program és egy kalibrált USB-mikrofon, például a miniDSP UMIK-1 (nagyjából 100 €). Hogy hogyan kell mérni, azt a Hogyan mérd meg a hangfaladat című cikk írja le. A mélynyomónál így haladj:
- Tedd a mikrofont a fejed helyére, a mennyezet vagy a hangfalak felé fordítva, a kalibrációtól függően.
- Mérd meg külön a bal hangfalat, a jobb hangfalat és a mélynyomót 15 és 300 Hz között.
- Állítsd be a mélynyomó hangerejét úgy, hogy 30 Hz feletti átlagos szintje illeszkedjen a fő hangfalakhoz.
- Mérd meg az egészet együtt, és finomhangold a fázist vagy a késleltetést, amíg a keresztezés környéke a legegyenesebb nem lesz.
- Mérj még 5–9 pontot a fejed körül (kb. fél méteres körben), és nézd az átlagot. Az equalizerrel csak azokat a púpokat szelídítsd, amelyek minden ponton megvannak. A völgyeket ne töltsd fel.
Nem az egyenes vonal a cél. Sean Olive és kollégái a Harmannál kimutatták, hogy szobában a legtöbb hallgatónak olyan átvitel tetszik, amely a basszus felé enyhén emelkedik, 100 Hz alatt néhány dB-lel. Az emberek közti különbségek azonban nagyok, ezért mérés után hallgasd is meg.
Zárt doboz vagy basszreflex
A mélynyomók főleg kétféle dobozba épülnek. A zárt doboz merev láda, a benne lévő levegő rugóként működik. A basszreflex nyílással és csővel rendelkezik, amelyben a levegő egy adott frekvencián második dugattyúként rezeg, és basszust ad hozzá. A harmadik lehetőség a passzív sugárzó, egy basszreflex, amelyben cső helyett membrán van.
| Zárt | Basszreflex | |
|---|---|---|
| Esés F3 alatt | 12 dB oktávonként, enyhe | 24 dB oktávonként, meredek |
| Méret azonos F3 mellett | kisebb, de több teljesítmény és kitérés kell | nagyobb, de a hangolás környékén hatékonyabb |
| A hangolási frekvencia alatt | a membránt a levegő mindig csillapítja | a hangszóró „elszabadul”, szubszonikus szűrő kell |
| Együttműködés a helyiséggel | az enyhe esést jól kiegészíti a kis szoba erősítése | kis szobában a mély basszus túl soknak bizonyulhat |
| Kiegyenlítés (DSP) | nagy basszusemelést is elbír, ha a hangszórónak van kitérése | a hangolás alatt nem lehet emelni |
| Gyenge pont | alacsony hatásfok | a reflexcső zúgása és sípolása, ha túl kicsi az átmérője |
A grafikonon látszik, miért vitatkoznak erről máig. A basszreflex ugyanabból a hangszóróból egy oktávval mélyebb basszust hoz ki, de két-négyszer nagyobb dobozban. 15 Hz alatt viszont gyorsabban esik, mint a zárt doboz. Egy zárt mélynyomó kis szobában a basszus egy részét visszakapja a helyiségtől: zárt térben a legmélyebb basszus hangereje nő, ha a hullámok hosszabbak a szobánál. Ezért a kis zárt mélynyomók otthon gyakran jobban viselkednek, mint amit a grafikon sejtetne.
Méret kontra mélység
A basszusnál érvényes egy szabály, amelyet Hofmann vastörvényének neveznek Josef Anton Hofmann, a KLH egyik alapítója után. Azt mondja, hogy három tulajdonságból csak kettőt választhatsz: kis doboz, mély basszus, magas hatásfok. A kicsi és mély mélynyomó rossz hatásfokú lesz, erős erősítő és nagy kitérésű hangszóró kell hozzá. A kicsi és hatékony nem szól mélyre. A mély és hatékony nagy lesz. A fizikát nem lehet becsapni, csak eldöntöd, mit áldozol fel.
A mai kis mélynyomók az első utat választják: kis doboz, nagy kitérésű hangszóró, erős erősítő és DSP, amely megemeli a basszust (például az úgynevezett Linkwitz-transzformációval). Mélyre szólnak, de csak egy bizonyos hangerőig. Utána elérik a kitérés határát.
Mennyi levegőt kell megmozgatni
A basszus hangerejét az határozza meg, mennyi levegőt mozgat meg a membrán. Fele akkora frekvencián ugyanahhoz a hangerőhöz négyszer akkora térfogat kell.
Példa: 30 cm-es hangszóró, membránfelület Sd ≈ 0,05 m², kitérés ±10 mm. Megmozgatott térfogat: 0,05 · 0,01 = 0,5 liter.
Hangnyomás 1 m-en fal mellett (féltér): p = ρ · ω² · Sd · x / (2π · r).
20 Hz-en: 1,2 · (2π · 20)² · 0,0005 / (2π) ≈ 1,5 Pa csúcsérték, azaz kb. 1,07 Pa effektív érték, ami 95 dB körül van.
40 Hz-en ez 12 dB-lel több, 107 dB körül.
Két ilyen mélynyomó azonos kitérésnél 6 dB-lel többet ad, vagy ugyanazt a hangerőt fele akkora kitéréssel és kisebb torzítással.
A helyiség ehhez még hozzátesz valamennyit, de ez megmutatja, miért nem szólnak hangosan 20 Hz-en a kis 20 cm-es hangszórók, és miért éri meg két mélynyomó a tartalék miatt is, nem csak a kiegyenlítettségért.
Sztereó vagy mono basszus
Két mélynyomónál adódik a kérdés: szóljon mindegyik a saját csatornáján? A legtöbb felvételen a legmélyebb basszus középen van, vagyis mindkét csatornában egyforma. Bakelitlemezeknél a legmélyebb basszust a masterelés során gyakran monóba vonják össze, hogy a tű ne ugorjon ki a barázdából. 80 Hz alatt a fül szinte nem érzékeli az irányt. Ráadásul a két mélynyomó módus-kiegyenlítő előnye csak akkor működik, ha mindkettő ugyanazt a jelet kapja.
Ezért két mélynyomónál a mono az ajánlott: mindkettő a bal és a jobb csatorna összegét kapja. Egyes kutatók és hallgatók szerint a két oldalról érkező független basszus nagyobb helyiségekben térérzetet ad. Érdekes téma, de egy átlagos nappaliban a kiegyenlítés előnye a nagyobb. Ha nagy álló hangfalaid vannak, amelyek 35 Hz-ig lemennek, hagyhatod őket sztereóban basszust szólni, a mélynyomó pedig csak kiegészíti, ami hiányzik. Itt is mérd meg azonban, hogy a hullámok nem oltják-e ki egymást.
Házimozi: LFE és basszuskezelés
A házimoziban két különböző dolog találkozik, amelyeket gyakran összekevernek.
- Az LFE (Low Frequency Effects, az 5.1 „.1”-e) külön effektcsatorna: robbanások, dübörgés, extra zenei basszus. Sávja 120 Hz-ig korlátozott, és lejátszáskor 10 dB-lel hangosabban szól, mint a többi csatorna. A film így számol vele, ez nem hiba.
- A basszuskezelés (bass management) a receiver funkciója: minden „kicsinek” (small) beállított csatornából kiszűri a keresztezési frekvencia alatti basszust, és az LFE-vel együtt a mélynyomóra küldi.
A gyakorlatban: minden hangfalat állíts „small”-ra 80 Hz körüli keresztezéssel, a nagy álló hangfalakat is. Így a basszus onnan szól, ahol ki tudod egyenlíteni, a hangfalak pedig nem zavarják egymást. Ha két mélynyomód van, a modern receivereken két kimenet van, gyakran külön állítható. A receiver automatikus kalibrációja (Audyssey, Dirac, YPAO és hasonlók) jó kiindulópont, de az eredményét ellenőrizd méréssel.
Saját mélynyomó a Loudsmith-szel
A mélynyomó az egyik leghálásabb építési projekt. Nincs benne alkatrészekből összerakott hangváltó, csak egy hangszóró és egy doboz. Egy középkategóriás kész mélynyomó áráért nagyobbat és mélyebbet építhetsz, ugyanennyi pénzből gyakran rögtön kettőt.
- Az alkalmazásban a Feladat fülön válaszd a Hangfal típusa: Mélynyomó lehetőséget, vagy a Projekt menüben indulj a Mélynyomó sablonból. Megadod, mekkora lehet a doboz, és milyen mély basszust szeretnél. Bővebben a kézikönyvben.
- Válassz mélynyomó-hangszórót a katalógusból. A tervező minden hangszóróhoz kiszámolja a megfelelő dobozokat, zártat, basszreflexet és passzív sugárzósat is, és megmutatja az átvitelüket és a maximális hangerőt.
- A mélynyomóban nincs passzív hangváltó. A keresztezést és a kiegyenlítést DSP-s aktív erősítő végzi. A Loudsmith meg tudja tervezni az aktív változatot Hypex DSP-vel, a Hypex FusionAmp sorozatában pedig mélynyomókhoz való egycsatornás modul is van. Kész DSP-s „plate” erősítő is megfelel.
- A Szoba eszközben látod a szobád módusait, és hogy hogyan találkozik velük a terved.
- Építés után mérd meg és állítsd be a fenti lépések szerint.
Az építésnél: legalább 18 mm-es MDF vagy rétegelt lemez falak, nagyobb dobozoknál 25 mm vagy merevítések. A mélynyomó nagy nyomást mozgat, a gyenge fal berezeg. A basszreflex csőnek elég nagy átmérőjűnek kell lennie, különben hangos zenélésnél sípolni fog. Erre a Loudsmith a reflexcső tervezésekor figyelmeztet.
Mikor melyik
| Helyzet | Ajánlás |
|---|---|
| Álló hangfalak 35–40 Hz-ig, főleg akusztikus zenét hallgatsz, egyedül ülsz | Nem kell mélynyomó. Inkább az elhelyezéssel és a basszus kiegyenlítésével foglalkozz. |
| Polcsugárzók, mélyebb basszust vagy nagyobb hangerőt szeretnél | Egy mélynyomó, 80 Hz-es keresztezés, elhelyezés a „mászkálós” trükkel vagy méréssel. |
| Több ülőhely, család, kanapé | Két mélynyomó, ideális esetben szemközti falak közepén, mono jel, közös kiegyenlítés. |
| Házimozi | Legalább egy, inkább kettő; minden hangfal „small”, 80 Hz-es keresztezéssel. |
| Kis szoba, kis költségvetés | Egy zárt mélynyomó DSP-vel. Két olcsóbb gyakran jobban szól, mint egy drága. |
| A basszus egy frekvencián „dübörög” | Előbb helyezd át a mélynyomót és mérj. Csak utána jöhet az equalizer arra az egy púpra. |
Ha nem tudsz választani egy drága és két olcsóbb mélynyomó között, a kutatás és a gyakorlat is a kettő mellett szól. Nagy dobozzal és mély hangolással ezt saját építéssel még jobban meg lehet oldani.
Amit érdemes megjegyezni
- 200 Hz alatt a helyiség dönt, nem a hangfal. Egy hang a szoba különböző pontjain akár 20 dB-lel is eltérhet.
- Két mélynyomó egyszerre több helyen egyenlíti ki a basszust. A modellünkben a púpok és völgyek közti különbség 41-ről 20 dB-re csökkent.
- Elhelyezés és mérés az equalizer előtt. A púpokat le lehet csillapítani, a völgyeket nem lehet feltölteni.
- Keresztezés 80 Hz körül, a fázist méréssel finomítsd. A jó mélynyomót észre sem veszed, amíg ki nem kapcsolod.
- Mély, kicsi és hatékony egyszerre nem megy. Válassz kettőt a háromból.
A mélynyomó ideális első építési projekt: egy hangszóró, egyszerű doboz, nincs passzív hangváltó. A Loudsmithben néhány perc alatt összehasonlíthatod ugyanahhoz a hangszóróhoz a zárt dobozt, a basszreflexet és a passzív sugárzót, és láthatod, melyik mennyi basszust ad.
Kis szótár
- Helyiségmódus: állóhullám a falak között, amely egyes helyeken erősíti, máshol gyengíti a basszust.
- Schroeder-frekvencia: a határ, amely alatt az egyes módusok döntenek, nappaliban 150–200 Hz körül.
- Keresztezési frekvencia: az a frekvencia, ahol a jel megoszlik a mélynyomó és a fő hangfalak között.
- F3: az a frekvencia, ahol a basszus 3 dB-lel az átlag alá esik.
- Fázis: a hullám időbeli eltolódása fokban kifejezve; 360° egy teljes periódus.
- Polaritás: pozitív jelnél kifelé vagy befelé mozdul-e a membrán.
- LFE: külön effektcsatorna a házimoziban, az 5.1 „.1”-e.
- Basszuskezelés: a basszus kiszűrése a hangfalakból és átirányítása a mélynyomóra.
- Szubszonikus szűrő: szűrő, amely levágja a mélynyomó tartománya alatti hangokat, hogy a hangszóró ne lépje túl a kitérését.
- Kitérés (Xmax): mennyit mozdulhat el a membrán nagy torzítás nélkül.
- REW: Room EQ Wizard, ingyenes akusztikai mérőprogram.
Források: T. Welti, Subwoofers: Optimum Number and Locations (AES Convention, 2002); T. Welti és A. Devantier, Low-Frequency Optimization Using Multiple Subwoofers (JAES 2006); F. E. Toole, Sound Reproduction: The Acoustics and Psychoacoustics of Loudspeakers and Rooms (Focal Press, 2008, 3. kiadás Routledge 2017); S. Olive és mtsai, munkák a kedvelt szobai átvitelről (AES, 2013-tól); R. H. Small, Closed-Box Loudspeaker Systems (JAES 1972 és 1973); A. N. Thiele, Loudspeakers in Vented Boxes (JAES 1971); M. R. Schroeder, a diffúz térbe való átmenet frekvenciája (1960-as évek); H. Kuttruff, Room Acoustics; a REW program dokumentációja. A helyiségmodell és a dobozszámítások sajátok.
Ingyenes eszközök: Szobatervező · Hangfalmérés · ABX vakteszt